Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Volt olyan ember, ha bement valaki a pincéjébe, akinek nem tetszett a pofája: Te nem permetezted az én szőlőmet. Kifelé! Ha barátja volt, akkor ittak egymással... Egyszer bejött hozzám potyázni valaki. Na, Kamrätli, trenka ma en Weil Na, pajtikám, igyunk egy kis bort! Mondom: Gyere csak be, Hans! Éppen készültem hazamenni. De akkor töltöttem magamnak is még egyszer és neki is. Ő kérte az italt. És akkor fogta a poharat és megfordult, és kiöntötte az ajtón. Le akartam keverni neki egyet, tudod, de akkor szégyelltem magam, vagy mit tudom én, nem akartam vele verekedni. Részeg volt. És akkor letoltam piszkosul, és kilöktem az ajtón, bezártam és elmentem. Egyesek végigjárták a pincéket abban a reményben, hogy itt is, ott is kapnak egy pohár bort. Ezeket a potyalesőket a Schmarotzr 'haszontalan piás, élősködő' szóval illették. Az ilyen embert háromszor-négyszer megkínálták, utána elküldték. Vagy csak valami rossz bort töltöttek neki. Ezek a potyalesők általában nem úgy ittak, hogy először csak kóstolgatták volna a bort, hanem egyből lehajtották az egész pohárral. A potyázok nem a szegény emberek voltak, hanem azok, akik rossz nevelést kaptak, az élősködők. Az is előfordult, hogy a jól ismert potyázót a pincegazda visszautasította: Du trenkscht itt! - 'te nem iszol! te nem kapsz semmit!' Azelőtt - ahogy a hajósi ember a kitelepítések előtti, a téeszesítés előtti időszakot, a magángazdálkodás idejét jelöli - rangot jelentett pincegazdának lenni. A pincebeli borkóstolásnak is megvolt a maga hagyománya és illeme: Az akkori tisztesség más volt, mint máma - élő valóság volt... Az illető úgy érezte, hogy van hatalma, mert van mire. A gazda ivott legelőször, utána körbekínálta a bort. A gazda hozott egy poharat, először ő ivott. Mert a gazda az első, hogy megnézze, jó-e. Megkérdezte:- Na, mit szóltok hozzá? Mindegyik kapott egy pohárral.- János bácsi, ez most nagyon finom! Azt mondja:- A többi is, ami lent van a pincében! Ezzel a borkóstolásnak vége volt. Ilyen volt! A gazdák soha nem szólták meg egymás borát. A bor minősége egykor nem volt igazán fontos - lényeg, hogy legyen... Természetesen a gazdák számon tartották azt, hogy milyen minőségű különbségek voltak az egyes évjáratok szerint. Nem minden gazda tudott szakszerűen bort készíteni, s a hozzáértő ember is elronthatta a borát, ha nem figyelt kellőképpen. A borivás szokásai az utóbbi évtizedekben sokat változtak: Régen nem ízlelgették úgy a bort, mint máma. Lehajtották - és kész! Az volt a szokás, hogy lehajtották, mert kis poharak voltak, decis poharak. Nem csócsálták úgy, mint máma. Ha étkezéskor vagy szomjoltásra fogyasztották, akkor kihörpintették az italt a pohárból, vagy meghúzták az üveget. De társaságban iszogatva nem illett rögtön kiinni a bort a pohárból. A hajósi házaknál mindig kinn volt egy üveg bor az asztalon - otthon általában üvegből ittak. Minden háznál, ha olyan volt az ebéd, vagy ha jött a család, minden háznál volt egy üveg bor az asztalon. Azt mindenki megengedte, abból bárki ihatott... A disznóvágáskor is kinn van az asztalon az üveg bor... A lakodalomban a legények körbeadták az üveget, vagy húszán ittak egy üvegből. A tanító mondta, az egészségtelen, a nyál fertőző lehet. De az emberek úgy gondolták, hogy a bor fertőtlenít... És nem voltak olyan érzékenyek az emberek. A borosüveg mindig ki volt téve, a napszámosok, a béresek is ihattak belőle. A férfiak megfogták az üveget és ittak belőle. A pincéknél üldögélő, borozgató idős parasztok lassan kortyolgatva fogyasztották az italt. Néha egy óráig is kitartott egy pohár bor - pedig decis poharakból iszogattak. Délelőtt a kis szőlőt kapálgatni, délben a pincénél egy jót szalonnázni, vagy egy sós-paprikás boros kenyeret elfogyasztani, aztán délután a pince elé kiülni, a szomszédokkal beszélgetni, énekelni... ilyen a „szép öreg kor" - vélték a hajósi sváb parasztemberek. És igazuk is lehet... Azt mondták: Pohárból inni nagy megtiszteltetés - de az üvegből több jut - mivel abból többet lehet inni ellenőrzés nélkül. Az üveget nem illett nagyon meghúzni. De volt rá példa, hogy valakinek odaadtak egy literes üveggel, és egy húzásra megitta a felét, kétszeri nyaka- lásra pedig kiitta az egészet. Erre azt mondták: Asa dea hat en Zug! Be deamm rennt dr Wei na wia an a Hasaloch! ('Ennek jó huzatja van! Úgy szalad bele a bor, mint egy ürgelyukba! Elnyelte, mint az ürgelyuk!') 168
