Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) vagy sötét piros bort lehet nyerni. Az élénkpiros, gazdag zamatú kadarka borok is igen kedveltek, a jó vörösborokkal azonos értékűek lehetnek. A sillerborok színe a feldolgozásra került szőlőtől és a feldolgozás módjától függően a világos piros színtől a sötét pirosig nagyon sokféle lehet.28 A kékfrankos rozé új keletű borfajta Hajóson. A rozéborok készítése nagymértékben eltér a vörösborok előállítási módjától, mivel a must rövidebb ideig érintkezik a bogyóhéjakkal. Elénk világos piros színű, de nem fanyar bor. A rozéborok készítésekor a mustot csak a zajos erjedés kezdetéig tartják a törkölyön - a törkölytől az erjedés kezdetén szétválasztott színmustból nyerhető a legértékesebb rozébor.29 Az új keletű borok között főleg francia és német eredetű, hazánkban meghonosodott fajtákat találhatunk: chardonnay, rajnai rizling, cserszegi fűszeres, olaszrizling, kékfrankos, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, oportó. Hajós mindig is a kékszőlő termesztéséről volt híres. A 20. század közepéig a szőlő 90 %- a a kádár volt, melyre a hajósiak azt mondták: a piros bor, az az igazi! A bor megáldását az egyház a karácsony utáni János-napon végezte. A Szent János-ál- dásra Hajóson is fel-feltűnt egy régi köszöntő mondás: Seng Gott! Sankt Johannis Seaga, Gott Vattr! (Áldja meg az Isten! Szent János áldása. Az Atya nevében!) Másodszorra és harmadszorra a Fiú és a Szentlélek nevében ittak belőle. Az I. világháború utáni nemzedékek életében a borszentelés áttevődött vízkereszt napjára (január 6.). Az asszonyok az ünnepi misére egy üveg bort vittek magukkal megszenteltetni, melyből otthon a család minden tagja ivott, hogy egészségesek legyenek az új esztendőben. Tehát az újbor egyházi megáldása eredetileg János napján történt, a 20. századi Hajóson azonban háromkirályok napján volt. A szokás elnevezése: János-áldás (Johanni- Seaga), a borszentelésé pedig Weiwaiha. A Péter-Pál előtti pénteken, a 'sáskapénteken' (Heischreackrfraiteg) körmenet ment ki a templomtól a Pincefaluban álló Sáska-kereszthez. 28 Kádár Gyula 1982. 242. 29 Kádár Gyula 1982. 242. Ha a hajósi gazda bort adott el - éppen vitték el tőle a megvásárolt bort -, magában azt mondta: Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! ('Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében') - azért, hogy meg ne rontsák a borát, el ne vigyék a borhasznot. A BORFOGYASZTÁS KULTÚRÁJA - BOR ÉS SZÓRAKOZÁS Hajóson a 20. század közepéig csak a bor- fogyasztás volt a jellemző, nem volt szokás sem pálinkázni, sem sört inni. Legfeljebb a téli disznótorok hajnalán kezdték a munkát pálinkával (Brenntawei, Schnaps), és esetleg a lakodalmi étkezés elején kínálták, máskor nem. Ha nagyon elromlott a bor, pálinkát főzettek belőle - ekkor azt mondták: Dr Wei stenkt wia a vabriats Aei, azaz: 'Olyan büdös a bor, mint a záptojás'. Pálinkát főzethettek szilvából (Zwetschkabrenntawei), sárgabarackból (Apriko- sabrenntawei), az eperfa terméséből (Maubee- rabrenntawei). Az eperpálinkát elsősorban az útkaparók főzték, az útmenti fákról rázták le az epret. Egykor a Bajai út mindkét oldalán eperfák álltak. Néhány hajósi paraszt is foglalkozott eperpálinka-főzéssel. A sör pedig pénzbe került a kocsmában, csak egy-egy tehetős gazda ivott egy pohár sört vasárnap a templomból hazafelé menet. A hajósiak azt mondták: 'sillert ittak' (dr Schillr haud sie tranka) - sillernek neveztek minden piros bort. A népi szóhasználat nem tett különbséget a vörösbor, a siller és a rozé között. A siller állítólag azt jelenti, hogy fukszos rozé: se nem piros, se nem fehér. Ha esős időszak volt, akkor a bor nem volt olyan jó minőségű, mint máma. Nem lehetett cukrot beletenni, mert nem volt. És ne gondold, hogy azok olyan jó borok voltak! Volt, amikor nagyon rossz borokat csináltak a hajósiak. Ha az évjárat nem kedvezett, akkor igencsak lőrék voltak. A hajósiak nyáron, a nehéz fizikai munkák közben vizes bort ittak: Amikor nyáron, tikkasztó melegben kiment az ember dolgozni, akkor az a vizes bor nagyon jó volt. Nem spórolásból csinálták maguknak az emberek. Mert az jobb, mint a víz! A víz, az eltikkasztotta az embert, de a bor fönntartotta! Nem volt olyan 165
