Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Wicker Erika: Egy dunántúli 16. századi kincslelet délvidéki és balkáni kapcsolatai
Wicker Erika A KINCSLELET EREDETE Magyar Kálmán véleménye szerint „a női és a férfi viseleti tárgyak típusuk alapján a 16. század, a reneszánsz kor nemesi származású két személyének általános, Nyugat-Európából is ismert [...] és nem különösen drága viseleti darabjai lehettek."44 Ezt a megállapítást több ponton is vitatom, kezdve mindjárt a reneszánsz korra ill. Nyu- gat-Európára való utalással. Az ékszerek formája, párhuzamai - és ez alól legfeljebb a fél ezüst ruhakapocs kivétel - számomra egyértelműen a Balkán félsziget, elsősorban Szerbia és Koszovó felé mutatnak, és ezt a hivatkozott analógiák feltétlenül megerősítik. További kérdéseket vet fel Magyar Kálmán azon véleménye, hogy a kincsleletet mintegy egységes egésznek, egy család tulajdonának vélve, az ékszereket női és férfi viselet alapján választotta két részre. Szerinte „női viselőre utal: A két kisebb karika (7. ábra 1-2.), az aranyozott, ezüst fej vagy ruhadísz (7. ábra 4-5.), a 7. ábra 9. számú tételünknél szereplő ezüst gyűrű és talán az ugyancsak öntött, áttört díszű fél ruhakapocs", míg „férfi viselőre utal: A kincslelet további darabjai: az öntött, S alakban végződő, két végén stilizált sárkányfej, illetőleg pálmalevélszerű végződésű, ezüst ruhakapocs (7. ábra 7-8.) és a 7. ábra 10. tételnél szereplő öntött, a címerpajzsban pelikános címerrel, hold és csillag motívummal, kívül PF monogrammal (7. ábra 10-10 a.) és talán amulettel ellátott pecsétgyűrű..."45 Ez a felosztás azt sugallja, hogy a kincslelet valóban egy család (rész?)vagyona volt, pedig azért nagyon nagy különbség van a több mint 5000 darab pénzérme és a lényegében hevenyészett egységet sem alkotó ékszerek között. Az ellentmondással Magyar Kálmán sem tudott igazán mit kezdeni, hiszen egyfelől szerinte „az előkerült pénzek mennyisége és típusai is inkább egy átlagos gazdagságú polgár, vagyonosabb kereskedő vagy akár mesterember készpénzkészletére is utalhatna". Igen ám, de az ékszerek jelenléte valamilyen módon mégis bizonytalanná tette, mert végül így fogalmazott: „Véleményem szerint a Balatonsza- badi-Pusztatoronynál viseleti és pénzkészletét 44 Magyar Kálmán 2008 239. 45 Magyar Kálmán 2008 238. (3-13. ábra) elrejtő nemesi személy (vagy személyek?) is egy otthonától távolabb bekövetkező váratlan esemény vagy hadihelyzet miatt kényszerülhetett az éppen magánál lévő, de különösebb vagyonnak nem számító értékei elrejtésére."46 Az „éppen magánál lévő" kifejezés persze nemigen segít a kérdés tisztázásában. Miért is lenne mondjuk egy férfinál több mint 5000 pénzdarab mellett némi töredékes, hiányos függőpár, egy fél ruhakapocs, egy öv néhány fémrészlete meg két különböző gyűrű „éppen magánál"? Ha még egyszer megnézzük az ékszereket, ez alkalommal csak állapotuk szerint, akkor a következőt állapíthatjuk meg: van egy korabeli divatos fülbevalópár, ám igen töredékes és hiányos. Nem valószínű, hogy a hosszas hordásban ment tönkre, mivel a kísérő pénzleletek tanúsága szerint nem sokkal 1591 után került a földbe - a párhuzamok alapján pedig nem sokkal ezelőtt lehetett használatban. Állapota tehát nem használatának, hanem hányatott sorsának, talán tulajdonosváltásainak tudható be, és annak, hogy nyilván nem rendeltetésszerűen viselték, hanem valaki bizonnyal tarsolyban, zsebben, hasonló helyen tartva hordta magával (aminek során nemcsak a könnyű fülbevalók törhettek el nagyon hamar). Aztán vannak az S alakú övrészek, éppoly hiányosak, mint a fél ezüst ruhakapocs. Akárhonnan származzanak, így, azaz lényegében az elrejtés idejére vonatkozó állapotukban már eleve sem voltak alkalmasak eredeti funkciójuk betöltésére; csak valaminek a részei voltak, ám hiányzó darabjaik sose kerültek annak a kezébe - de legalábbis már nem voltak tulajdonában -, aki korsóba rejtve végül elásta őket. Két gyűrű, nem különösebben szépek vagy értékesek. Egyikük azért lehet jelentős, mert a rajta levő pelikános címer és FP monogram talán a tulajdonosára utal. Lehet, hogy így van. Nem vitatom, hogy a pecsétgyűrű eredetileg valóban az erdélyi Der- si Petky Ferenc tulajdona volt. De ebből még nem következik, hogy a többi ékszer és a pénzek akkor is végig az ő birtokában voltak, nem következik, hogy ő maga rejtette el őket. Az elrejtett kincsleletek esetében a régészeti kutatás hajlamos összegyűjtött családi va46 Magyar Kálmán 2008 239. 146
