Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Wicker Erika: Egy dunántúli 16. századi kincslelet délvidéki és balkáni kapcsolatai
Egy dunántúli 16. századi kincslelet délvidéki és balkáni kapcsolatai gy ónról, háborús időkről beszélni, holott annak, hogy valaki az így vagy úgy megszerzett (és nem feltétlenül családi vagyonként funkcionáló) értékeit átmenetileg biztonságban akarja tudni, számtalan oka lehet. Talán nem kell minduntalan nagy történelmi eseményeket, hadi helyzeteket, háborús időket keresnünk, ha egy családi/egyéni kincs elrejtését - és soha meg nem találását - magyarázni akarjuk. Talán csak arról van szó, hogy valaki saját családja, ismerőse, szomszédja, tehát térben és időben hozzá közelálló elől akarta biztos helyre eldugni az összegyűjtött értékeit - és már nem volt lehetősége (vagy tán nem is akarta) örökösei, ismerősei tudomására hozni az addig féltve őrzött kincsek találási helyét.47 Az is téves következtetésekhez vezethet, ha valaki egy-egy esetleg tulajdonoshoz köthető tárgy alapján próbálja az adott lelet egészét személyhez/ személyekhez vagy családhoz kapcsolni. Hiszen korántsem biztos, hogy a megtalált lelet valóban teljes egészében családi örökség, összegyűjtött vagyon volt. így például a gyűrűk kapcsán már említett adai kincslelet összetétele, a négy halántékdísz-pár, a változatos „melltűk", a közel 20 díszes hajtű, de főként a majdnem 100 gomb egyáltalán nem családi vagyonra utal. Sokkal inkább egy vándorkereskedő készlete lehet, melyet többnyire az Al-Duna környékén szedett össze 47 Wicker Erika 2010b 24-25.; Wicker Erika 2011102.- pénzért vagy más anyagi javakért azoktól a családoktól, akik az ínséges háborús időkben jobban tudták nélkülözni ékszereiket, mint esetleg a pénzt, amiért élelmet és egyéb, a túléléshez szükséges dolgot vásárolhattak. Az adai lelet ráadásul abban is különbözik pl. a balatonszabaditól, hogy igen míves, szép kidolgozású ezüsttárgyakat tartalmaz, mintha aki összevásárolta, egyéb úton megszerezte őket, csak az igazán kvalitásos ékszereket akarta volna összegyűjteni. A balatonszabadi kincs ékszerei nem különösebben szépek és értékesek, ráadásul hiányosak és töredékesek is, és nem is képeznek egységet; amolyan innen-onnan összeszedett darabok. Kétségtelenül köztük van a peliká- nos pecsétgyűrű (bár ugyancsak nem kirívóan szép darab), aminek FP monogramja biztosan az egykori (Magyar Kálmán által jól vagy hibásan meghatározott) tulajdonosára utal. De ez csak erre az egy gyűrűre vonatkozik, és semmiképp nem vetíthető rá a kincslelet többi részére. Ezeket mindössze két dolog köti biztosan össze: a balkáni eredet és az a tény, hogy készítésük, használatuk idején azon a vidéken szinte állandó volt a háborús készültség. Ezüst és aranyozott ezüst ékszerek, melyeket ínséges időkben lehetett eladni és venni, élelemre vagy bármire cserélni, és igen, lehetett rabolni és lopni is. Háborús idők voltak azok. Semmi sem kizárt. 147
