Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

348 Schön Mária levegő, arra megy a szellem. Nach ha ma gseit, dott gaud d Gaeischt. (Azt mond­tuk, ott mennek a szellemek.) En die Wiesa danda be die Fealbagäta duß ge am Hambar em Waldgäßli dan­da en die Gâta seand so vili Fealbabim gsei and dott seand Gaeischta denna ghocked em Wassr. Seall ischt so a Wäldli gsei, va m Fácános nammwäats and vam Waldgäßli nammwäats, seall ischt so a Wisti gsei. Mei Schwiegr hat au en Fealba­gata dott ghätt. Dott seand sie denna ghockid em Wassr d Gaeischt. Abr sealli Gaeischt haud ueim nix tau, 's hat ghaeißa, sealli braucht ma itt fîarcha, sealli teand nu dott luschiara. (Oszmayer Józsefné) (Lenn a Füzfakerteknél sok fűzfa volt, és ott a vízben szellemek lakoztak. Kis erdő volt az, a Temető utcától és a Fácánostól a Hambár felé, az olyan vadon volt. Az anyósomnak is volt ott fűzfa­kertje. A szellemek ott tanyáztak benn a vízben. De azok a szellemek nem bántot­tak senkit, azt mondták, azoktól nem kell félni.) A falu melletti Fűzfakerteknél azonban fontosabb gyülekezési és mulatozási helye a tündér- és angyalszerű lényeknek, valamint a sellőknek a hegyek alatti Fűzfakerteknél volt Ma ez a kanális és a hegyek közt van, a kanálishídon túl. Ré­gen azonban, a kanálisépítés előtt, itt hömpölygött a vize a Rot Meer-nek (Vörös­tengerj vagy Rot a Marascht-nak (Vörös-mocsár), ahogy a hajósiak nevezték az Orjeg hosszan elnyúló mocsárvilágát. „Régebben, amikor itt még tenger volt, ott, ahol ma a zsidótemető van, egy hajóállomás volt. Ott hallhatók voltak minden reggel és este a tengeri sellők, és láthatók voltak, amint fésülködtek, nagyon szépen énekeltek és táncoltak. Fél tes­tük hal alakú volt, fél ember alak. Ha valaki megleste őket, és észrevették, azonnal eltűntek. A vízitündérek nagyon szépek voltak. Amit énekelnek, azt feljegyzik, és abból lesz a zene." 5 0 - Ezt a különös szépségű mondát Harmath Lajosné hajósi tanítónő a '70-es években gyűjtötte. Ne lepjen meg bennünket, hogy egyik-másik mondában angyalok földre szál­lásáról olvasunk, holott nyilván tündérekről van szó, hiszen nem az angyalok jel­lemző jegyeit viselik magukon, hanem a vízitündérekét. A hajósi nyelvjárásban hiányoznak bizonyos szavak, amelyekkel a szellemlények különféle fajtáit meg tudná nevezni. Hiányoznak a sellő, a tündér, a jóindulatú szellem megnevezésére szolgáló szavak. A magyar sellő szót mindmáig nem ismerik az öregek, a tündér azonban ismert számukra. Van die Engl han i ghert, daß sie dott tanzid haud dott duß. Sie saiid rakamma and häbid tanzed andr die Bearg. And ueini hand's gsiah. Des han i scha ghert. Abr heb 's wahr gsei ischt. Meh haud so Gschiechta vazählt. (Heipl Ferencné) (Az angyalokról én azt hallottam, hogy ott kinn táncoltak. Lejöttek, és állítólag a he­gyek alján táncoltak. És voltak, akik látták őket. Hallani hallottam, de hogy igaz volt-e? Többen meséltek ilyen történeteket.) 5 0 HARMATH Lajosné 1972. 164-165.

Next

/
Thumbnails
Contents