Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 349 Aisan Nine, wenn V hat d Ochsa ghiat an dr Wies, well 'r ischt en Bua gsei, nach ischt 'r nagleaga, annach hatt V d Musi ghert, nach seand d Engl vam Hem ml rakamma and haud an dr Wies tanzed. Abr ma baud's itt glaubt. Ibr am Kanal deanna, hennawäats van die Bearg and van dr Bruck naufwäats. Dott ischt 'r van Tschassrdet virikamma bis en Hajoschr Hottr hear, dott hatt 'r d Ochsa ghiat, dott ischt V ällamal nagleaga, nach hatt V äwail gseit, nach hert V d Muse. A Musi hert 'r, annach kammid d Engl die tanza en d Wies na. Nach ha ma gseit: „Des kennad V saga, weamm 'r weand! Gwies haud V d Engl gsiah!" Ear hat s ' itt gsiah, abr sie kam med, ear hert's, daß sie kammed. Wenn V am 12 nagleaga ischt, nach hatt'r ällamal d Glockana vam Kleschtrli ghert. (Mendier Ferencné) (A nagypapám, amikor legény korában ökröket őrzött és lefeküdt a réten, zenét hallott. Angyalok jöttek le az égből, és a réten táncoltak. De nem hittük el neki. A kanálison túl, a hegyek alatt és a híd fölött. Császártöltéstől hajtotta a hajósi határ felé az ökröket. Ott őrizte az ökröket, és amikor lefeküdt, azt mondta, mindig hallotta a zenét. És akkor az angyalok odajöttek a rétre táncolni. Mindig mondtuk neki, hogy ezt mesélje másnak, de biztos nem látott angyalokat. Tényleg nem látta őket, de igenis jönnek, ő hallja, hogy jönnek. És amikor 12-kor lefeküdt a földre, mindig hallotta a kolostorocska harangjait.) Egy másik alkalommal az adatközlő a nagyapja történetét annyiban módosította, hogy az angyalok helyett ezúttal a fél sváb. fél magyar Wassr-tündér, máskor magyar megfelelőjét, a vízitündér szót használta. Wassr-tündér hatt V ämal gseit. Nach han i ihn no gfraged: Mo da? Nach hatt 'r gseit, wel ear ällamal en Tschassrdet dußa hat Ochsa ghiat, nach ischt 'r en Hajoschr Hottr rei kamma, annach ischt 'r nagleaga en Boda, nach hatt 'r seallr Kapella iahra Uhr hera schla, annach hatt 'r ällamal a Wassr gsiah, nach hatt 'r ällamal gsiah, daß deanni vízitündérek dott denna gschwamma seand. Nach ha ma ämal glached, des hat's ihn trumt. (Mendier Ferencné 2005.) (Mindig vízitündéreket mondott. Ha megkérdeztük, hol történt, azt mondta, mikor Császártöltésen az ökröket őrizte, átjött a hajósi határon, és amikor lefeküdt a földre, akkor hallotta a kápolna órájának ütését, és mindig látta, ahogy a vízben ezek a vízitündérek fürdőztek. Mi mindig kinevettük, hogy csak álmodta.) Egy harmadszori elmondáskor lett legteljesebb, legkerekebb a fenti történet, amely két meglepetéssel ajándékoz meg bennünket. Elmondja az erdőben élő vadóc asszonykák és a sellők különös családfáját. Másrészt bizonyító adatot hoz arra vonatkozóan, hogy a hajósiak valamikor az erdőt is benépesítették fantáziájuk alakjaival. Erdőben éltek a három wildi Waldwaibla (három vadóc erdei asszonyka) és kisasszony leányaik ( Frei la vagy Waldfreila, kisasszonyok, erdei kisasszonyok). Des hat aisan Vattr vazählt: Die wildi Waibla seand em Tschettei denna gwuhnt em Wald denna. Drui wildi Waldwaibla, annach hat die jedr a Tochtr ghätt, zu sealli haud sie ällamal gseit: Freila, Waldfreila. Tschetteir Freila. Annach seand sie ällamal die bada ganga en Judakiarchhof hendre, dott ischt vili