Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 363 kammt and dr Stuahl ischt ihm em Weag, nach stoßt 'r 'n am, annach stiarht eappr en seallam Haus. (Ha jön a kaszás, és útjában szék áll, és azt földönti, akkor meg­hal valaki a házban.) Vagy: Dott ka ma naschlupfa, mo ma will. Ka ma en Ofa nei hocka, fendtr V ueim au dr Seagassama. (Elbújhat az ember akárhová, beülhet a kemencébe is, ott is megtalálja a kaszás.) Nevetést vált ki az emberekből a Bamparee vagy Bauparee emlegetése is, me­lyek egyazon szó különbözőképpen ejtett változatai. Idegenül csengenek, talán francia hangzásúak, és nem tudjuk a jelentésüket. Talán ezek a tényezők is hozzájá­rulnak a távolságtartáshoz, hogy nem egy érthető német szóval nevezik meg a ha­lált. D Cs. Resi ischt au var am Jahr ällritt so vabrocha gsei, nach ha ma iamal gseit: „Du kascht scha obachtgia, wel dr Bamparee weatt bald da sei! (Tavaly a Cs. Rézi minduntalan gyengélkedett, akkor néha mondtuk neki: Jó lesz, ha vigyá­zol, mert nemsokára megjelenik a Pamparé!) „Du", sagid se, wemma scha so vabrocha ischt: „Dr Pamparee kammt!" (Úgy szokták mondani, ha valaki már igencsak gyöngélkedik: Te, jön a Pamparé!) Meglepő módon Hajóson a Kucku, a kakukk is bizonyos mondatokban a halál megtestesítője. Ha súlyos betegen feküdt valaki, vagy egy gyermek nem fejlődött kellőképpen, azt mondták rá, hogy el fogja vinni a kakukk: Des hollid ja dr Kucku no, vagyis meg fog halni. Ilyen értelemben félve számolták meg tavasszal a kakuk­kolások számát, mikor a mondókát mondták: Kuckuckskneacht, sag miar 's reacht, wiavill Jahr daß i no leab! wenn da 's miar itt glaich seischt, bischt kuein reachta Kuckuckskneacht. (Kakukkszolga, mondd meg nékem, hány évig is élek még! Ha nem mondod azonnal, rossz szolga vagy, kakukkszolga.) A kuvikot (Nachteul) a halál bejelentőjének tekintették, ezért halálmadárnak nevezték: Totavogl, Stearbvogl. Wemma 'n hert am Haus ramm, dott stiarbt eap­prd. Sealla haud älligi gßarcht, nach ischt ma scha vaschrocka. (Ha meghallják a ház körül, ott meghal valaki. Mindenki félt tőle, olyankor már meg voltunk ijedve.) Sok eset forog közszájon, amikor a megszólalását haláleset követte. I han gwäscha da dahenda. Jetz ufzmal han i ens Schada iahram Raufang doba a Nachteul gsiah and hat mi so freach agucked. Nach bin i so vaschrocka, wel 's hat ghaeißa, des bideut nix Guats. And bes Schada ischt d Bäs gstaarba en ueim Muned and em andra dr Pischta Vettr, so scharpf hendranand. Nach han i denkt: „Jegas Gott, 's weatt itt wiedr eappr stearba be deanni Leut so bald, daß dia Nachteul doba hocked?! " Abr nach han i denkt, ma deaff itt so abrgleibisch sei and han itt wella dradenka. Descht so en dr Woch gsei and em Samstig lia ma bem Leasa ghert, iahran Batschi [Onkel] sai gstaarba, ischt vas tickt em Mos cht denna em Keallr danda. Nach ischt mr des gl ai eigfalla : „Je, and i han dia Nachteul

Next

/
Thumbnails
Contents