Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében
342 Schön Mária csak egy kicsi kalászt hagyott meg, de azt se az embereknek, hanem a jószágnak. A hamuval azért adtak áldást a földnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mindenki a maga földjén. Mikor a határszentelés volt, azt a pap végezte.) De menjünk tovább még egy lépéssel Frazer gondolatmenetén. Az utolsó gabonacsomóval ill. az utolsó gabonakévével kapcsolatban Frazer egy sor eseteket ír le egész Európából, amikor viszont éppen nem kiengesztelésről, hanem megölésről van szó. Az utolsó gabonasávot részekre osztják, aminek nekiesnek az aratók, és vágni kezdik, amilyen gyorsan csak tudják. Vagy ahogy Hannover környékén teszik: „az aratók körülállják az utolsó kévét, és botokkal ütik azért, hogy kiűzzék belőle a Gabonaanyát." Ezek a példák tehát ölésről beszélnek. Frazer szerint „az utolsó kévében megfogják, elűzik vagy megölik" a gabonaszellemet. Dömötör Tekla a megfogjuk a nyulat szólást hozza. Norvégia egyes részein a szénagyüjtés végén az emberek azt mondják: „Megölték az öreg Szénaembert." Hajóson is van egy különös szólás arra, amikor az utolsó gyors mozdulatokat végzik bármiféle határbeli munkán, tehát nemcsak aratáskor: Jetz gaht 's am da letschta Stich (most az utolsó szúrás következik). Wemma ueim riesisch tammlid hat and hat no wella fetig macha, nach ha ma gseit: Nu tammla, wel jetz gaht 's uf da letschta Stich. (Ha nagyon siettünk, hogy kész legyünk, akkor ezt mondtuk: Igyekezzünk, most az utolsó szúrás van soron.) Az utolsó kévét ünnepélyes lassúsággal széthúzva, mint a harmonikát, eresztették be a gépbe, de a pelyvahordók és társaik kapkodva dolgoztak: Wenn bem Maschina die letscht Garb naufgia weatt uf Dreschmaschi, nach hat dr Schoppr dia Garb so gstat neiglau en d Tramma nei: „Nach la ma sie so gstat neimusa!" And sealli, was s Briaz virizoga haud, sealli haud ihni tammled, älligi haud gseit: Jetz gaht's uf da letschta Stich. (Mendier Ferencné 2005.) (Mikor csépléskor az utolsó kévét föladják a cséplőgépbe, a tömő azt a kévét szép lassan beengedte a dobba: Lassan bemuzsikáljuk. Akik a pelyvát húzták ki a gép alól, azok siettek, és mindenki ezt mondta: Most az utolsó szúrás következik.) Sydow után Ujváry egyetértőleg hangsúlyozza: „...az európai aratási lakomák számos példát nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a gabonadémont ölik meg és fogyasztják el." 4 3 A kenyérrel, pontosabban a cipóval függ össze, hogy a hajósi gyerekeknek nem szabadott szétvágni, hanem csak széttépni. Em niadr Kend haud sie a Laeibli bacha, nu so groß wia en Semmi. Des ischt ällawail aisa Fruahstuck gsei. Des hat ma usanad grissa and rabissa, schnaida hat ma 's itt deaffa. Des hat ma mitanandgeassa. (Mendier Ferencné 2005.) (Minden gyereknek sütöttek egy cipót, de csak akkorát, mint egy zsömle. Ez volt a reggelink. Ezt széttéptük és leharaptunk belőle, vágni nem szabadott. Együtt megettük.) Elképzelhető, hogy egy szakrális aktusról van szó? Frazer idézi Kagarovot: „A képmás, a szimbólum széttépé4 3 UJVÁRY Zoltán 1981.98.
