Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 33 III. táblázat KECSKEMÉT ADÓTERHEINEK ÉS SZOLGÁLTATÁSAINAK CSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA 1680 TÁJÁN Név Készpénz Természetben Összesen Magyar forint %-os arány Név Tallérban Magyar forint %-os arány Török állam- és tisztviselőknek 1398,00 721,22 2119,28 5086,27 48,91 Magyar állam 100,00 1,10 101,10 242,64 2,33 Magyar földesuraknak 1577,66 324,37 1902,03 4564,87 43,9 Váci püspök 200,00 10,18 210,18 504,43 4,87 Összesen: 3275,66 1056,87 4332,59 10398,21 100,00 A táblázat nyomán feltáruló arányok sokat elárulnak arról, hogy a török uralom utolsó évtizedeiben a hódoltság kellős közepén kik számíthattak érdemi bevételekre, jövedelmekre. Ismételten érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a tényleges katonai hatalmat gyakorló török közigazgatás és hadsereg nemcsak kénytelen volt eltűrni, hogy a hódoltságban élő alattvalóitól legfőbb ellenfele, a magyar királyság, annak intézményei és a magyar főurak különböző címen rendszeresen adót, szolgáltatásokat követeljenek, hanem a statisztikai adatok azt jelzik, hogy jelenléte ellenére kisebb bevételt tudott megkövetelni, behajtani mint a több száz kilométerre távolabb élő földesurak és a magyar állam. Érdemes kiemelni azt is, hogy ezekben az évtizedekben a magyar állam számára csaknem névleges összeget kellett évenként leróni. Az egyházi tized összege is elenyésző az egészhez képest. A magyar főurak viszont csaknem olyan arányban részesedtek a kifizetésekből mint a török hatóság. Közismert, hogy a városnak legfőbb értékesíthető terméke a szarvasmarha volt. A két kimutatás alapján láthatjuk, hogy csak a magyar földesurak számára évenként esedékes taxa és ajándék kifizetése érdekében több mint 400 szarvasmarhát, vagy közel háromezer juhot kellett értékesíteni. A város összes - évenkénti és rendszeres kötelezettségeinek teljesítéséhez kb. ezer szarvasmarhát kellett évenként felnevelni és értékesíteni. Tehát annak ellenére, hogy a mezőváros viszonylag kedvező körülmények között volt, terhei még a békésnek mondható években is rendkívül súlyosak voltak. A megállapítás akkor válik egyértelművé, ha figyelembe vesszük, hogy az adófizető gazda és zsellér családok száma a hódoltság utolsó évtizedeiben 800 és 1000 között változott. 1"" A hódoltsági mezővárosok és falvak terheit összegző és Az évenként kifizetett adó vásárlóértékének jobb érzékeltetése végett célszerű még a bérek köréből néhányat idézni, így remélhetőleg jobban tudjuk érzékelni a városra nehezedő terhek valódi súlyát. 1682-ben a jegyző éves díjazása a természetbeni juttatásokkal együtt 100,83 forint volt. Egy csaplár bére 52,30, egy háziszolga bére 27,20, egy nyájjuhász konvenciója 23,20 forint értékű volt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985/b 377.
