Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében
Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 333 sose jöttek, látni nem látta őket senki, csak azért mondták, hogy ezek sárkányok, mert olyan mély lukat voltak képesek vájni, mint valami kút, sőt még mélyebbet. Azért nem voltak láthatók, mert olyan mély az a gödör. Akkor az embereket rábeszélték, imádkozzanak Istenhez, hogy ne így legyen. Úgy is lett, mindig imádkoztak, hogy apadjon a vize. Végre aztán apadt is, de el nem fogyott. És azóta már nincsenek benne sárkányok.) Da hat ma mi zwie-drai Mettr deaffa neigau, dennawäats ischt dia Adr gsei, des ischt a hohla Adr gsei. Wemma neikamma ischt en dia Adr nei, en dia Wickleng nei, des ischt äwa gwickled, annach ischt ma nemmi rauskamma, nach hat ma nemmi raus kenna, des hat ueim nach nazoga. Sie haud ema gseit, dia ziacht ueim na an die andr Hell na. Was des gsei ischt, des hat niamrd kenna saga. Dratnm hat s Drachaloch ghaeißa, wel 's d Leut nazoga hat. (Kübler Ferencné) (Csak két-három méterre lehetett bemenni. Bentebb volt az a vízér, egy üreges ér (?). Ha valaki bekerült abba az érbe, örvénybe, ami mindig örvénylett, akkor már nem tudott onnan kijönni, mert lehúzta. Az emberek azt mondták, az lehúzza az embert az alsó pokolba. Hogy mi volt az, azt senki nem tudta megmondani. Azért nevezték el Sárkányluknak, mert lehúzta az embereket.) A teljesség kedvéért idézzük Györgypál-Eckert Irma hajósi gyűjtését is, melyben a fentiekhez képest más lényeges motívumok is szerepelnek: „Dusnoker Loch oder Hl. Eiche. Ein fürchterliches Loch sollte das früher sein, in der Mitte war ein Wirbel, und darin hockte der Drache. Er gehörte 'den verfahrenen Schulern', sie haben ihn immer mitgeführt, wenn sie in die Wolken stiegen. Sie haben ihm auch Fressen gegeben, immer nur Semmel. Fleisch hat er keins gegessen." , 7 (Dusnoki luk vagy szt. tölgy. Régebben állítólag félelmetes egy luk volt, közepén egy örvénnyel, abban ült a sárkány. A sárkány a kóbordiákoké volt, mindig magukkal vitték, mikor a felhőkbe emelkedtek. Enni is adtak neki, de csak zsömlét. Húst nem evett.) A Hajóson megtalált két sárkányos mesében is egy lukon vagy gödrön át jön föl a sárkány erre a mi világunkra, hogy a szalonnából való házból falatozzon. Ugyancsak azon a lukon ereszkedik alá a legkisebb fiú vagy a királyfi az alsó világba, hogy a sárkányokkal megmérkőzzön. Majd miután legyőzte a hat, hét, nyolc, tizenkét, sőt a tizenhat fejű sárkányt, akkor az alvilági sas azon a lukon keresztül hozza újra a fölső világra őket meg a sárkány által oda elrablott lánytestvéreiket. A sárkány előtt az alsó világban is hatalmas szélvihar jár. Hirtelen szél támadt, az kísérte a sárkányt. Ahogy közelebb ért a szörnyeteg, a szél egyre vadabb lett, hogy majd kitépte a fákat. A réz, ezüst és arany házban lakó sárkányok egyre erősebbek az emberhez képest, mivel egyre több fejük is van. Erejüket onnan kapják, hogy kavicsokkal táplálkoznak. Az elbeszélőket hallgatva feltűnik, hogy a sárkányról, sárkányfarokrói nem azzal az ijedtséggel beszélnek, ahogy viharról vagy viharfelhőről szokás. Vele kap3 7 GYÖRGYPÁL-ECKERT Irma 1941. 16.
