Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

286 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Tanyasi parasztcsalád háztartása Háztartásvezetés Pajkos-Szabó István gazdaparaszt Mindszenti úti tanyáján az 1910-20-as években Pajkos Szabó István (született 1880-ban) módos malmos tanyagazda volt, aki feleségével, Fekete Rozáliával (született: 1883-ban) tíz gyermeket nevelt. A Mindszenti úti tanyán élt a család, de volt egy városi házuk is, ahol a tanév folyamán a nagymama lakott az iskoláskorú gyermekekkel. Vagyis a gyermekek fele a tanyán, a másik fele a városban lakott, a nyári vakáció kivételével. A családnak 7 hold földje volt a tanya körül, 2 szélmalmuk is volt. A gazda földműves volt, aki a malmot is kezelte. Allatokat is tartottak a tanyán: 2 tehenük volt, 2 anyadisznó és a fiai, tavasszal 300 körüli baromfi volt (liba, pulyka és csirke egyenlő arányban). A tanyai háztartást az édesanya, míg a városi háztartást a nagymama vezette. A lányokat két polgári után fogták be a házi munkákra. A konyhakertet is a háziasszony és a leányok gondozták. A férfiak az állatokkal és a szántófölddel voltak elfoglalva. De 14 éves kortól a leányok is kapáltak. A fejés is a gazdasszony és a lányok dolga volt, ők készítették el a különféle tejtermékeket, s a fölösleget a háziasszony és a nagylány vitte a piacra. A család önellátó volt: majdnem minden megtermett és maguk állították elő táplálékukat. Piacra vagy boltba ritkán jártak, a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket vagy maguk állították elő, vagy a vásárban szerezték be. A városi háztartásban vagy a nagymama vagy az idősebb leány főzött, a tanyán pedig az édesanya, de az is általános szokás volt, hogy hozták-vitték a két háztartás között az ételeket. Hetente hat darab kenyeret sütöttek, mely a család heti szükségletét biztosította. A kenyérsütésnek nem volt szokásszerű napja: akkor sütöttek újat, ha a régi épp elfogyott. A tanyán megtermett gyümölcsöket különféle módon tartósították. A sárgabarackból és a szilvából lekvár készült. Befőttet cseresznyéből, őszibarackból, meggyből, körtéből tettek el. A bőralma, a régi fajta viaszos héjú alma tavaszig is elállt. A szőlő, az alma, a körte a hűvös kamrában is eltartható volt, de aszalással is tartósították az almát, a meggyet, a szilvát. Az tartósított paradicsomlé egész évben fontos alapanyaga volt levesnek, mártásnak egyaránt. Savanyúságnak uborkát tettek el télire. De nem maradhatott el az őszi káposztasavanyítás sem. Ebben a nehéz fizikai munkában kivételesen a család férfitagjai is segédkeztek az édesanyának. A sárgarépát, a fehérrépát és a krumplit a homokban tartósították: derékig érő mélységű homokos gödröket ástak a malom mellett, melyben a zöldségek nem fagytak meg. A család a megtermelt gabonát elvermelve tárolta. Azt a gabonát - búzát és árpát -, amit a tél folyamán nem akartak felhasználni, csak tavasztól, vermekbe helyezték. A kiásott vermet szalmával bélelték ki, beletették a gabonát, majd a