Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 287 kiásott földet a tetejére visszahányták - magas volt, így lefolyt róla a víz. Egy veremben 10 q gabona fért el. A lisztet a padláson tartották: 4-5 zsák lisztet, melyet a villanymalomban őröltek meg - a szélmalmuk az állatok részére őrölt. Fateknőben mostak, a ruhát a padláson szárították. A mosáshoz a szappant maguk főzték. Tavasszal üstben főzték ki a bélzsírt zsírszódával. A két téli disznóvágás után - az első karácsony előtt, a második január-februárban - után egy dézsában gyűjtötték a szappannak való bélzsírt, szalonnanyesedéket, húsnyesedéket. Ehhez adták a boltban vásárolt szódát. A tanyaföldön volt széksó is: ezt összesöprötték, vízzel fölforralták, a levét leszűrték, s eltették a mosáshoz. A heti takarítás napja a szombat volt. A tanyaudvar tisztán tartása a férfiak feladata volt: ők napjában felsöpörték az udvart, az ólakat rendben tartották. A ház rendben tartása csak a nők feladata volt. Az év folyamán a legnagyobb szezonális takarítás húsvét előtt zajlott. Ekkor tapasztották és festették a ház és a malom falát, a szobákat fehérre meszelték. Az istállók és ólak is fel lettek frissítve: becsapkodták seprűvel mésszel. Az őszi nagytakarítás október végén volt, mindenszentek előtt. Háztartásvezetés a Dongó István szegényparaszt családjának tanyáján az 1930^10-es években A tősgyökeres félegyházi Dongó István (született 1900-ban) és felesége, Patyi Teréz (1902-ben született) hét gyermeket neveltek ebben az időszakban. A tanya a férj apai jussa volt. A szegényparaszt Dongó családnak ez a saját tulajdonú, 2 holdas tanyája szőlővel együtt - a Kis Pista kőútban volt az 1930-40-es években. Mivel ez a hétgyermekes család megélhetését nem biztosította, a tanyát 1936-39 között bérbe adták. Elköltöztek onnan, bérbe vették a 18 holdas Vereb-féle tanyát. Ezután pedig egy évig bérelték a ferencszállási Vízhányó tanyát 50 hold földdel, majd 1940 őszén visszamentek az eredeti tanyájukba. Ebben az időszakban egy tehénnel, egy vagy két lóval, egy-két disznóval, egy kecskével, évi 40-50 tyúkkal, 20-30 libával rendelkeztek. A kenyeret mindig otthon sütötték, mely a gazdasszony feladata volt. Heti gyakorisággal sütöttek, akkor amikor az éppen elfogyott. De pénteken nem sütöttek soha. Évente egyszer vágtak egy disznót, ami az éves hússzükségletet nem biztosította. A piacon is vásároltak húst: birka-, disznó- és marhahúst. A főzéshez szükséges zöldséget és gyümölcsöt nem vásárolták, azt használták fel, ami a rendelkezésükre állt a tanyasi gazdaságban: krumplit, kukoricát, szőlőt, szilvát, almát, répát, fehérrépát, káposztát, babot, borsót és uborkát. Búzájuk is volt, de az nem fedezte az éves szükségletet, azt is vásároltak. A családban nem volt szokás különféle száraztésztát készíteni, csak tarhonya készült az éves szükségletre. Ha tésztanap volt, mindig frissen gyúrták a tésztaféleségeket és a levesbetéteket is.