Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 273 kodalmat az 1960-as évekig a háznál tartották, bent a lakásban összenyitották a szobákat és 30-50 fő vendéget vártak a menyegzőre. Vakulya Istvánné Kanizsai Nagy Anna emlékezet szerint délben a menyasszony házánál ebédelt a násznép, míg a vacsora a vőlegény portáján volt a két világháború közötti időszakban. A lakodalmi előkészület csütörtökön kezdődött, akkor volt a sütés, pénteken az aprójószágok pucolása, a sátorállítás, a díszítés. A XX. század második felében is még szokás volt, hogy a vendégek a vacsorához szükséges anyagokat összehordták. Kovács Lászlóné Kordás Mária 1940-50-es évekre vonatkozó emlékei szerint: a szegényebb családoknál adták a hozzávalókat. Hozták a tortájukat és a borukat, amivel a mellette ülőket meg kínálták. Andrássi Jánosné Dobos Veronika esküvőjére 1940-ben a vendégek hoztak lisztet, tojást, tyúkot. Főleg a násznagyok és a keresztszülők vették ki a részüket a lakodalmi vacsorához szükséges alapanyagok biztosításában. Erre az alkalomra disznót vágtak, valamint libát és tyúkot vittek a lakodalmas házhoz. A főzés a lakodalom napjának reggelén kezdődött családi és rokoni összefogással. A lakodalmi vacsora ételsora a XX. század elején már átalakult. Tyúkhúslevest hoztak először az asztalra, amelyben a zöldségek, a csigatészta és a főtt húsok együtt voltak. A leves után a pörkölt következett, amelyet bográcsban főztek. Birkahúsból készítették, ez volt az elsőrangú ünnepi étel Félegyházán. A kenyér, a kalács mellett azonban főtt krumplit adtak köretnek a pörkölthöz és savanyúságot. A vegyes sülteket csirkéből, disznóból sütötték, legtöbbször kemencében, amelyet krumplival, rizzsel és savanyúsággal fogyasztottak. A legnagyobb változást a sült tészták kapcsán figyelhettünk meg. Az ünnepi fonott, a töltelékes hajtott kalács és a mézes tejbekása helyett a különböző cukros süteményeket sütötték a lakodalmi vacsorára az 1940-50-es években a paraszti lakodalmakban. Süteményekből 4-5 félét is készítettek: szalagárést, linzert, krémmel töltött lapokat. A tortát sok helyen házilag készítettek ebben az időben. Legtöbbször egy ügyes kezű rokon asszony segítette elkészíteni a lakodalmi édességeket. A parasztlakodalmak ünnepi tortája már a XX. század elején a pörkölt torta volt, amelyet olvasztott cukorba forgatott dióval készítettek, majd a forró masszát formázták. Ez a torta sok esetben a násznagyasszony ajándéka volt, amelyet az ifjú pár összetört, és mindenkit megkínált belőle. A két világháború közötti időszakában a polgári családok a lakodalmi édességeket cukrászoktól rendelték meg. Orfalvy Aladárné Klasz Marica esküvőjére fatörzs tortát készítettek, a Dobos tortát viszont cukrásztól rendelték 1931-ben.' '" 1945-ben a háború után nagyon szerény körülmények között tartottak lakodalmakat városban. Fekete János eljegyzése Vízhányó Máriával augusztus 20-án volt. Az ebédet a lányos háznál tartották: kacsapaprikás volt krumplival. Marika édesanyja a süteményekbe is szívesen használt kacsazsírt. Ekkor hajtott mákos és diós kalács volt az édesség. Az esküvőt karácsony böjtjében nem illett tartani, így a 19

2 BEREZNAI Zsuzsanna gyűjtése 2004.