Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
268 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta házakban történtek, ahol volt kemence. És a sok csizma, a tánc föltörte a földet és porolt. S akkor volt, hogy akkora por volt már benn, hogy muszáj volt egy kicsit fellocsolni - emlékezett Agó József. A padkaporos bálokba a tanyai fiatalság járt, egy olyan barátságszerető helyen meg megengedték, hogy ott összegyűljünk és táncoljunk. A farsangi napokon a polgári és a paraszti konyhákon gyakorta sütöttek fánkot. A farsangi maszkos alakoskodók rendszerint tojást, szalonnát, kolbászt és disznósajtot kaptak - melyet a bálban közösen elfogyasztottak. A legegyszerűbb étel a rántotta volt, de az is előfordult, hogy főtt tésztát - haluskafélét -, azaz túróstepertős tésztát fogyasztottak. Ahová leányok is hivatalosak voltak, oda főleg fánkot vagy pogácsát vittek, esetleg hideg sülteket: fasírtot, rántott húst. Sok helyen megkínálták őket kaláccsal, egy pohár pálinkával vagy borral. Jellegzetes mulatság volt a batyusbál vagy kosaras bál, ahová a házasemberek a feleségükkel együtt mentek. A batyuban ételt vittek: fasírozottat, rántott húst vagy hideg baromfisülteket, kőtt kalácsot, valamint újabb keletű süteményeket, tortát is. Aki tehette, farsangra disznót vágott, így bőséggel jutott étel az asztalra. A farsangban leggyakrabban fogyasztott ételek: orjaleves, tyúkhúsleves, töltött káposzta, kocsonya, sonka, hurka, kolbász, fánk, csöröge, pogácsa, kelt kalácsok, rétes, béles.A PajkosSzabó-tanyán farsang három napján elmaradhatatlan volt a fánk, a többi napokon a szokásos ételeket főzték: főleg tésztaféléket, vasárnap és csütörtökön húst, máskor tészta- és krumplinapok voltak, szombaton igencsak tarhonyaleves és paprikás krumpli. A farsang - hivatalosan - húshagyókedden éjfélkor ér véget. A következő napon, hamvazószerdán kezdődik a negyven napos böjt. Ez a húsvét előtti előkészületi idő, mely zsírtalan, hús nélküli étkezést jelent, tilos volt a lakodalom és minden zenés mulatság. Hamvazószerdára már mindent megettünk, de húshagyó kedden még lehetett húst enni. Hamvazószerdán rántott leves volt csíktésztával és sajtos vagy túrós tészta. A negyvennapos nagyböjtben lehetett enni húst, mert még volt disznóhús a disznóvágásból, de a nagyhét szigorúbban ment, kevesebb hús volt emlékezett Juhász Vincéné Pajkos-Szabó Franciska. Félegyházán a szigorú böjtnapok főleg csak a szerdai és pénteki napra vonatkoztak. Az 1900. évi pápai engedély ellenére - amely lehetővé tette, hogy nagyböjt idején a hívek zsírral főzzenek, a nagypéntek kivételével - a katolikusok általában tartózkodtak a zsír használatától. Húshagyó kedden elpucoltuk az edényeket, s nem főztünk utána zsírosat benne... De nagypénteken rettenetes böjtölés volt, alig vártuk a Föltámadást, hogy hazaérjünk a templomból és ehessünk - emlékezett a belső-ferencszállási Szabó Mihályné Kurucz Erzsébet. IS 4 Nagyböjtben nálunk az volt a szokás, hogy a szalonnás padlást lezárták, és az negyven napig zár alatt volt - emlékezik Tóth Ferencné Csányi Ilona, akik egy Csongrádi út melletti tanyán laktak. Nálunk szokás volt a kemencében hajában sült krumpli olajjal, a gvúrott bödöntúró 1, 3 Mészáros Márta gyűjtése, 2003. 18 4 BEREZNAI Zsuzsanna 1992. 414.
