Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 269 és az érett sajt, amit már ősszel elkészítettünk. Sok tejterméket fogyasztottunk, mivel ott volt a tehenünk. Böjti ételek voltak a görhe, a málé, a kása, a tejespite, a palacsinta, a tarhonya, tészták sajttal, krumplival, lekvárral, túróval, mákkal, dióval. A mamáéknál a ci hereleve, a csíramáié. Volt még ganca is. Olajjal főztünk, a nagyböjtben disznót vágni nem volt szokás, és ezt szigorúan be is tartották. Bizony, mi, fiatalok nagyon nehezen vártuk, hogy a zár alól felszabaduljunk, és egy kis kolbász vagy szalonna is kerüljön az asztalra, és zsírral is főzhessünk.

1 s A Pajkos-Szabó tanyán a XX. század első felében a kukoricagölődin- és a krumpligölődin-levesek, a vajas bableves, a tarhonyaleves voltak a kedvelt nagyböjti levesek. A tésztafélék közül pedig főleg mákos, túrós, lekváros derelyét, lekváros gombócot fogyasztottak. Nagypénteken délig nemigen ettek a felnőttek, de a gyerekeknek szabad volt vajas kenyeret vagy hajába főtt krumplit enni. Nagyszombaton tejfölös kenyeret reggeliztek tejjel, ebédre vajas tarhonyaleves volt kaláccsal, de már ehettek az ünnepi fonott kalácsból is, melyet jó nagy tepsiben sütött ki a gazdasszony. Délután főzték a sonkát, a kolbászt, a kocsonyát - a füstölt körmöt a disznóvágásról erre az alkalomra tették el. Az esti, feltámadási miséről hazaérve a vacsora kocsonya volt és kolbász, hurka, sonka, tojás, melyet kenyérrel és savanyúsággal fogyasztottak. Vasárnap reggelire ugyanazt fogyasztották, mint az előző napi vacsorára, az ebéd tyúkhúsleves volt, a leveshúshoz reszelt torma is volt, majd sült hurka, kolbász, főtt sonka következett, végül szalagárés pogácsát és édességeket fogyasztottak: mi kezdtünk a Váncza süteményes könyvekből sütni linzerféléket, aztán meggyes lepényt, rétest, kalácsot is. Mi kétfelé főztünk: kinn a tanyán és a nagymamának, aki a városban lakott az iskolába járó gyerekekkel. Húsvét hétfőn a locsolóknak felszeletelt sonkát, kolbászt tettek egy tálcára, azt körberakták főtt tojásokkal - így kínálták. Az 1930^0-es években Csányi Vince tanyás gazda családjában, majd az 1980-as évekig a házas gyermekei családjában a negyvennapos nagyböjt idején így táplálkoztak: Reggelire és vacsorára: tejfölös, túrós, körözöttes vagy lekváros kenyér főtt vagy sült krumpli olajba mártogatva, tej; ebédre hús nélküli levesek: savanyúkrumpli-leves tojással, böjti zöldségleves, káposztaleves, cibereleves, paradicsomleves; második fogásként tésztafélék: rendszerint prézlis tészta lekvárral vagy cukorral, valamint palacsinta, krumplis, lekváros, mákos, káposztás, túrós tészta. Nagypénteken: reggelire főtt tojás, főtt krumpli, olajat melegítettek hozzá, túró, körözött, tej, ebédre: hagyományosan savanyúkrumpli-leves prézlis tésztával, vacsorára: egy pohár tejeskávé, egy szelet kenyér. Nagyszombaton délig még böjtöltek. Reggeli: mint nagypénteken, tejjel, tejes kávéval; ebédre hús nélküli bableves, túrós tészta; vacsorára: főtt füstölt sonka, főtt tojás, kocsonya. 18

5 Mészáros Márta gyűjtése, 2003.