Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 265 Ünnepi táplálkozás Kalendáris ünnepek és jeles napok Az ünnepi táplálkozási szokásokat a XVIII-XX. században a félegyházi lakosság többségét alkotó római katolikusság, valamint a XIX-XX. század közepéig a városban ugyancsak jelentős számú zsidóság körében mutatjuk be. A városban a református és az evangélikus vallású hívek száma a XLX-XX. század folyamán elenyésző volt, s vallásuk sem tartalmaz sajátos étkezési előírásokat a hétköznapok és az ünnepek idejére. A protestáns egyházból kivált adventisták szabadegyházi közössége sem ír elő a hívőknek kötelező szabályokat, csak javaslatokat tesz - az egészséges táplálkozás kapcsán. A római katolikus liturgia szerint az egyházi év kezdete az advent: a karácsonyra, a Jézus Krisztus születésére való várakozás, négyhetes böjti időszak. A XX. század elején a böjtöt igen szigorúan megtartották a félegyháziak. A szerdai és a pénteki napokon nem fogyasztottak zsíros ételt, olajjal vagy vajjal főztek. Az adventi böjt jellegzetes étele a cibereleves volt: a tisztabúzakorpát megsavanyították meleg helyen, majd leszűrték a savanyú levét és rizst főztek bele, egész tojást ütöttek bele, s tejföllel behabarták. Reggelire sült krumplit vagy hajában főtt krumplit ettek olajjal vagy olajba mártott kenyeret. Ugyancsak sajátosan böjti étel volt a csipegetett vagy csipedett leves: sós vízben megfőzték a krumplit és egyéb zöldségeket, majd belefőzték a csipedett tésztát, melyet szintén olajjal készítettek el. 17 9 Az ünnep vigiliája (december 24.) a karácsonyt megelőző utolsó előkészületi nap: rendbe teszik a házat, az ólakat, az udvart, sütnek-főznek, feldíszítik a karácsonyfát. A karácsony böjti asztalt a XX. század közepéig Félegyházán még hagyományosan terítették meg. A paraszti háztartás gazdasszonya helyezte el a terményeket az asztalon: almát, diót, mézet, fokhagymát. Ha marhát és birkát is tartottak a gazdaságban, akkor szénát is tettek az asztalra, az olyan csinosan meg volt csinálva, hogy minden oldala egyforma volt... Ott volt az asztal sarkán, ahol az ember ült. Az asztalnak azon a felén, ahol a gazdasszony ült, papírból készült tyúk volt elhelyezve, ki volt szépen pingálva. Egyes házaknál még mángorlót is tettek az asztallábhoz, s akkor azt mondták, hogy olyan egíszsége legyen a háznépnek, mint amilyen annak van, meg amilyen tiszta az, mert annak olyan tisztának kellett lenni. A mángorlót vagy a mosósulykot a gazdasszonynak kellett az asztallábhoz helyeznie. Ezen a sulykon vagy mángorlón vezették keresztül azt az állatot, amelyiknek elállt a vizelete. Általában a gazda feladata volt az, hogy a karácsony böjti asztal alá szalmát vagy szénát tegyen, valamint egy szakajtó kukoricát, vagy pedig egy szakajtóba búzát, zabot, kukoricát tettek vegyesen. Ezt később a jószágok között osztották szét. Kalapot is tettek több helyen az asztal alá. A kalapban gyűjtötték össze a morzsalékot, s 17 9 BEREZNA1 Zsuzsanna 1992. 408^109.
