Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

264 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Szalmatűzzel lepörzsölik Minden szőre szálát, Szép fehérre fölpucolják Mind az egész tagját. Komák, nászok összejönnek, A hasának esnek, Lába le van nyesve. Szíve, nyelve összevágva, Béle meg van töltve, Apró húsát összevágják, Abból van a kolbász, Eljött már az este, Hurka, kolbász és pecsenye Jócskán le van sütve, Egy hordó van melléje téve. Fogjuk, tehát, komámasszony, Miknek jobb az íze! Igyunk egy jó ital bort, Hadd legyen nagy híre! Tik is hát, füstös cigányok, Miért szundikáltok? Húzzatok egy marsot! Még a pap is veri össze A nagy csizma szárát, így mulatnak később, tovább, Alig ismerik meg egymást". A kenyérsütés napja A Csányi parasztcsalád tanyáján 1965-ig sütöttek házi kenyeret, az utána következő tíz évben a félkész kenyeret Kiss Lajos pékségébe vitték bérsütésre. Kéthetente sütöttek hat darab kenyeret nyolc személy részére, egy-egy kenyér 4-5 kg volt. A gazdasszony három darab - egy-egy sütőlapátnyi - lángost is sütött a kemencében, mely reggel 7 óra körül készült el. Ezt rendszerint a láng előtt sütötték ki, nem a kenyérrel együtt tették be a kemencébe. Mindenki nagyon várta a friss, ropogós, meleg lángost, melyre még melegen zsírt olvasztottak, megtejfölözték, megfoghagymázták, de gyakran reszelt sajtot is szórtak rá. Ehhez tejet, tejes kávét, kakaót ittak. Az édesanya a család minden tagjának sütött ekkor egy-egy félkilós cipót is, amit a nap folyamán mindenki elköltötte. Ezt a kenyérrel együtt tették be, de hamarabb sült ki - megzsírozták és elfogyasztották. Nagyon szerették a meleg zsíros kenyeret. A többi étkezés a napi rend szerint zajlott.