Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 263 tak, s a hús tetejére tették. A másfél kiló húshoz a máj csak jó maréknyi, 20-30 deka, hogy a húst befedje. Még reggel a vöröshagymát karikákra vágtuk, s ecetes vízzel megfőztük - ez félre volt téve. Mikor megsült a hús, akkor ezt az ecetes hagymát tettük a máj tetejére vagy mellé. Kenyérrel ettük. Ez eredetileg Kecskeméten volt divat - emlékezik Drozdik Andrásné Ipacs Sarolta. Náluk a disznótorban orjaleves volt, a leveshús mellett torma és savanyúság, a pörkölt helyett náluk ez a savanyúmáj volt feltálalva, majd a töltöttkáposzta és a sült hurka következett, végül a gazdasszony kedvence, a rétes zárta a vacsorát. Tálasi István is említi, hogy Félegyházán „régebben", tehát az 1930-as éveket megelőző időszakban szokásban volt disznótori estén a kántálás. „A vacsora alatt egy csapat legény vagy gyerek rigmusmondó ritmusban az ablak alatt kántálni kezdett: Eljöttünk mi kántálni, kántálni. Nem kell minket bántani, bántani. Mink is fogtuk a farkát, Nekünk is egy darabkát. Benéztünk az ablakon, Málé van az asztalon, Málé legyen gazdáé. Rétes ide rongyos, Kalács ide dombos, Hurka, kolbász, pecsenye, Kántálok fizetése, vivát! A gazda behívja őket, s akkor elmondják a disznó búcsúztatóját, amely az egész feltisztítás menetét magában foglalja." 17

7 A félegyházi disznóbúcsúztató szövege a XX. század első felében így hangzott:

17

8 „Hogyha tudná szegény ártány, Hogy mire hizlalják, Hogy ott lesz a vesztőhelye, Hová elhurcolják, Kevesebbet falna, Hogy a kövér hája Vért ne hozna rája. Hasztalan sikoltoz Kőszívű bakóhoz, Késsel megvérezik, Eletét elveszik. 17

7 TÁLASI István 1936. 232. 17

8 BEREZNAI Zsuzsanna 2004. 219.