Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

262 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta külön főzték meg, a köleskását azonban belefőzték a pörköltbe. A juhhúsos tarhonya is régi, kedvelt étel volt szüretben. A ferencszállási Czombos Lajos tanyáján nem múlhatott el a szüret birkapörkölt nélkül. Nahát, arra volt birge vágva. Pörköltnek. A birgepörkölt, az elsőrendű! Itt asszonyok csinálták. (A lakodalomban főleg a férfiak dolga volt a birkapörkölt elkészítése.) Aztán hoztak ki kávét, hogy ne essen jól s a szőlő, ne együk a szőlőt... Ahhoz olyan köll, ami sós - emlékezett Czombos József Petőfiszálláson. A szegényebb helyeken, ha éppen nem tellett birkára, kecskét vágtak, melyből húslevest (a csontos részekből) és kecskepörköltöt főztek. Ott a birkapörkölt inkább lakodalmi étel volt, a juhhúsos tarhonyát a szüretkor fogyasztották. Kukoricatörés A XX. században ez a munka Félegyházán nem volt kiemelkedő étkezési alkalom, a hétköznap szokásos ételeket fogyasztották. A Dongó családban reggelire főtt krumpli volt, melyet zsírba vagy olajba mártogattak - ezt otthon fogyasztották, de a főtt ebédet kivitték a határba. A disznóvágás napja A XX. század folyamán a disznóvágás napjának is megvoltak a sajátos étkezési szokásai, melyet az ünnepi étkezési alkalomnak minősített disznótoros vacsora zárt. A Pajkos-Szabó tanyán az 1960-as évekig évente kétszer vágtak egy-egy disznót. A disznóvágás napja szombaton volt. A vágás előtt, hajnali 5 órakor volt az első reggeli, ekkor pálinkát és sós pogácsát fogyasztottak. Majd 8 órakor volt a második reggeli, amikor vérpaprikást ettek (a vér hagymás zsírban volt megsütve) kenyérrel és savanyúsággal. A 12 órai ebédre frissen sült húsokat tálaltak fel kenyérrel, savanyúsággal. A munka végeztével este 8 órakor került sor a disznótoros vacsorára, melynek a következő fogásai voltak: először orjaleves volt tésztával, a második fogás a leveshús volt friss reszelt ecetes tormával, majd a töltött káposzta következett, utána sült hurka, kolbász kenyérrel és savanyúsággal, végül pedig hájas tészta volt (lekváros, diós). A vacsorához pálinkát és bort fogyasztottak. Czombos János ferencszállási tanyáján a XX. század közepéig nem volt nagy disznótor, orjalevest ettek csíktésztával vagy siflivel, az orját megsózták, s tormával ették, ezután töpörtyűs pogácsa és sült kalács következett, majd egy kis bor mellett kártyáztak, beszélgettek. Egyes tanyákon a szomszédok beöltöztek maskarába, ellopták a kolbászt - így tréfálkoztak a vacsora alatt. Az Ipacs család tanyáján az 1930-as évektől a disznótorban elmaradhatatlan volt a savanyúmáj nevü étel, melyet a kecskeméti származású fiatalasszony hozott be a családba. A nyesedékhúsokból összemetéltek apró csíkokra, az saját zsírján megsül, a húst félrehúzták, a zsírra egy kis pirospaprikát tettek, majd összekeverték, azt vízzel felengedték és puhára főzték. Az abált májból vékony szeleteket vág-