Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 259 (meggy, cseresznye, ribizli, egres) mártásokat készítettek, s a gyümölcsöt ebéd után vagy önállóan frissen is fogyasztották. Az 1950-60-as években Hegedűs Sándorné Dongó Piroska háziasszony a következő ételeket főzte ebédre. Hétfőn lebbencsleves volt, a második fogás pedig kanállal vert tészta vagy nokedli volt, melyhez a felvert tojást hozzákeverte, s a sparheltban megpirította, majd cukorral, fahéjjal szórták meg. Ezt a kanállal vert tésztát az édesanyja is csinálta. Kedden csülkös bableves volt krumplikásával, nyáron zöldbableves. Szerdán krumplileves volt palacsintával. Csütörtökön, télen, húsleves volt füstölt disznóhúsból. Pénteken krumplileves volt valamilyen tésztával (túrós, krumplis, mákos, diós, káposztás tészta, tejfölös csíktészta sósán, nudli prézlis cukorral, grízes tészta). A XX. század első felében a felfogadott pásztorgyerekeknek az ebédet gyakran kivitték a mezőre: levest és egy köcsögben aludttejet, tarhót kenyérrel. De ha nyáron nagyon meleg volt, akkor délben behajtott a tanyára, és ott kapott ebédet. A pásztoremberek maguknak főztek ebédre tarhonyalevest krumplival, tejes tarhonyalevest, fordított kását, paprikás krumplit. Dongó Piroska az 1940-es években két évig dajka volt egy tanyán gazdálkodó családnál. A vasárnapi ebédet a gazda adta: nem volt önálló húsétel, csak bableves fűstölt hússal és kolbászos krumplipaprikás. A városi polgárcsaládok heti étrendjében is megvolt a megszokott menü. A Klasz családban a XX. század első felében az ebédek hagyományos rendje így alakult: hétfőn a vasárnapi maradékot ették; kedden gulyásleves volt palacsintával, tarkedlivel vagy császármorzsával; a szerda tésztanap volt; csütörtökön egy tartalmas leves volt tésztával; a péntek ugyancsak tésztanap volt; szombaton paprikás krumplit főztek; vasárnap húsleves volt, a leveshúshoz torma- vagy paradicsommártás, végül mindig volt valamilyen sütemény. Az 1950-es években a zsidó tollkereskedő, Kerekes Gyula családjában igen változatos volt az ételkínálat. Sűrűn fogyasztottak baromfihúst s különféle főzelékeket. A XX. század második felére a hétköznapi táplálkozás körén belül a házi sütés-főzés nagy mértékben háttérbe szorult az üzemi és iskolai közétkeztetés, a gyorsétkezés, az éttermi étkezés előtérbe kerülésével. A dolgozó nők jelentős része nem főzött meleg ételt hét közben, legfeljebb egy-egy meleg vacsorát, más részük este vagy hajnalban főzte meg a család másnapi-aznapi ebédét. Ma a nyugdíjasok jelentős része, különösen a tanyákon élő magányos, kisnyugdíjas emberek igénylik az ebéd-előfizetést, melyeket a családi segítő szolgálat munkatársai a tanyákra is kiszállítanak. Vacsora. Vacsorára a XX. század első és második felében is gyakran fogyasztották a délről maradt ételeket, esetleg hideg ételekkel kiegészítve. Nyáridőben, a nehéz munkák után a parasztok a késő esti vacsorákra tartalmas leveseket és tésztákat készítettek. A hideg vacsora télen-nyáron egyaránt szokásban volt: aludttej,