Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

260 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta túró, sajt, tejföl, tarhó kenyérrel, szalonna, kolbász. Széles körben kedvelt a gyorsan elkészíthető rántotta, tükörtojás, sült szalonna is. A XX. század közepén a zsidó Kerekes családban a háziasszony soha nem adott ebédről maradt ételeket - nem volt nagy a jégszekrény, nem fért volna bele -, mert az étel nyáron megromolhatott. Vacsorára vajas kenyeret, libazsíros kenyeret vagy libatöpörtőt fogyasztottak, nyáron paprikával, paradicsommal. Tejet vagy teát ittak mellé. Az 1970-80-as évektől a hideg vacsorához különféle felvágottak, tejtermékek kerülnek az asztalra, s a főtt virsli, a krinolin is népszerű gyors, meleg vacsora. Napjainkban szinte végtelen az ételválaszték a legkülönfélébb szokásoknak megfelelően: a hagyományos, házilag elkészített ételek mellett a boltban vásárolható kész- és félkész ételek is népszerűek, a nemzetközi konyha és a natúrkonyha ételei is elterjedtek. A heti keresztény ünnepnap, a vasárnap. A félegyházi polgári és parasztcsaládokban a vasárnapi ebédnek kitüntetett jelentősége volt. A parasztcsaládokban rendszerint baromfit vágtak: húslevest s sült húst vagy pörköltet fogyasztottak, s rendszerint valamilyen sütemény is került az asztalra. Hasonló ételek kerültek a polgárcsaládok asztalára is, legfeljebb ott nagyobb lehetett a változatosság. A heti zsidó ünnepnap, a szombat. A szombat jellegzetes étele a sólet, mely a zsidó családok igen kedveltek. Kerekes Gyuláné Fischhof Katalin az 1950-es években főleg füstölt húsokat főzött bele - vagy liba- vagy kakas- vagy kacsacombokat -, de került bele olyan hús is, ami nem volt füstölt. Először pörköltnek csinálta meg a húsokat, s egy külön lábasban készült a hozzá való szárazbab. Majd a kettőt vegyítette, s a sütőben átsütötte - nagyon sűrű étel lett. A XX. század közepén a Frank családban a sólet tetejére töltött libanyak is került: a tölteléknek a közepébe főtt tojások kerültek, mint a Stefánia-fasírt esetében. A XX. század második felében a sóletet a szombati naptól függetlenül is gyakran elkészítették. A munkaalkalmak táplálkozása Határbeli munkák év közben A XX. század közepéig, a magángazdálkodás idején tanyán gazdálkodó parasztok ha a határban dolgoztak, s a munkahely nem esett távol a tanyától, otthon étkeztek. Délben bementek a tanyára, megebédeltek, egy-másfél óra alvás, pihenés után mentek vissza dolgozni. Ha nagyon korai időben mentek ki, vitték magukkal a reggelit: Reggel három órakor, fél négykor mentek ki az emberek kötelet csinálni, mert kötelet csinálni csak harmattal lehetett. Ha messze dolgoztak a tanyaépülettől, akkor az uzsonnát és az ebédet is kinn fogyasztották el.