Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

250 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Az uborkán kívül paprikát, répát, tököt, karfiolt, káposztát, vagy az ezek legyalult keverékével összeállított vegyes savanyúságot, a csalamádét is tettek el télire a félegyházi háziasszonyok. A XIX-XX. században megfigyelhető, hogy polgári háztartásokban változatosabban és többféle zöldséget igyekeztek eltenni. Ring Lászlóné Klasz Piroska párolt zöldséget is tett el télire az 1920-50-es években. Sárgarépát, gyökeret, zellert, karalábét, kelkáposztát, paradicsomot, zöldpaprikát, fejes káposztát, karfiolt, vöröshagymát, zöldpaprikát, zeller zöldjét és petrezselymet szépen megtisztogatva, megpárolva ledarált, sóval összekeverte, és üvegbe tette. A keveréket levesek, főzelékek, húsok ízesítésére használta. Ezen túl boros paprikát, zöldborsót, lecsót, paradicsomot, zöldbabot is tartósított. Klasz Ida receptjei között található a paprikalekvár, amelynél a zöld és piros, párolt paprikát ledaráltak, és sóval elkeverve üvegbe tettek. Télire nagyon jó ízesítő. A XX. század második felében, a század végére a savanyúságot boltban és a piacon is lehet vásárolni, üvegben vagy kimérve zacskóba téve. A házi eltevés az 1945 utáni időben visszaesett. A városi lakosság a kertjében, illetve az 1970-es évek végén Selymesben és Haleszban kialakított hobbikertekben megtermelt zöldséget, gyümölcsöt tették el télire. Gyümölcsök tartósítása A félegyházi háziasszonyok azt vallották, hogy amit lehetett, azt eltették télire. A környéken megtermett gyümölcsökből befőttet, lekvárt készítettek, vagy aszaltak. Termesztett gyümölcs volt a szilva - amely nagyon sok ház előtt, az utcán állt - az alma, a cseresznye, a meggy, az őszibarack, a kajszibarack, a sárgabarack, a körte, a birsalma, a piszke, a szamóca, és a sárgadinnye. A szőlőfajták közül a kövidinkát, az Otellót és a lugas szőlőt tették el a padláson leterítve vagy felfűzve, ízletes csemege volt karácsonykor. A XX. század közepéig a gyűjtött vadon termő gyümölcsöt is szívesen eltették, mint Fekete Jánosné Vízhányó Mária a kerek, apró sárga szilvát, a mirabolánt, - borabellának is neveztek, - amely mindenki gyümölcse volt. Az 1940-es évektől napjainkig szinte minden évben főzött belőle lekvárt. Vadon termő növény a bodza, amelynek a virágából tavasszal szörpöt készítettek áztatással vagy a megérett bogyókat begyűjtötték, és abból főztek szörpöt vagy lekvárt. Befőttek. A háztartásokban a befőzéshez külön edényeket használtak, amelyet máskor nem vettek elő. Nagyon tisztának kellett lenniük, mert a befőzés sikere függött tőle. A legtöbb családban minden évben tettek el cseresznye-, meggy- (magozva vagy mag nélkül), őszi- és kajszibarack, ringló szilva- és körtebefőttet. A gyümölcsöket gondosan átválogatták, megmosták, meghámozták, kimagozták és felszeletelték, majd üvegbe tették és felöntötték a cukorsziruppal. Szalicillel megszórták a tetejét. Az 1930-as évektől a módos Térjék Erzsébet családjában nem