Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
24 Iványosi-Szabó Tibor Jelentős listát képezne a török katonáknak, tisztviselőknek kifizetett különféle, rendkívülinek mondható kiadások sora. Ezek a tételek külön-külön sem jelentéktelenek, együttesen pedig erőteljesen terhelték a város éves kiadásait. Itt is a sok közül csak egy kiragadott példát idézünk: 1683. „Die 26. Maii. Az őrző törököknek papirost vettem 1 garason. Az őrző törököknek két ízben fizettünk 204 tallért hetivel. Hamzának, őrző török tolmácsának 6 tallért. Item szolgáinak adtunk 30 tallért. Die 5. 8-bris. Adtunk őrző tatároknak másfélszáz tallért, melyben vagyon derékpénz 767 garas. Die 15. 8-bris. Az őrző törököknek adtunk tall. 100, hetivel a garast, ebben volt derékpénz 51 garas." 7 4 A terhek fajtáinak felsorolása távolról sem teljes. Ezeken belül az egyik legkegyetlenebb adózási-zsarolási forma a civilek rabságba ejtése, és értük magas váltságdíj szedése volt. Ettől az eljárástól a törökök sem riadtak vissza, de igazán a török segédcsapatok, a tatárok egyik rendszeres bevételi forrásává vált. 7 3 Kecskemét többször is megszenvedte kegyetlen eljárásukat. A század első éveiben a rablások és a sarcolások olyan gyakoriakká váltak, hogy a város kénytelen volt tatár katonákat felfogadni, hogy rabló társaikat távol tartsák a várostól. Négy tatár katonának kb. fél évre 700 forintot fizettek. 7'' A század második felében a csaknem állandósuló háborúk miatt éveken át fenyegető rémek lettek portyázó csapataik. Az utolsó rabló támadásukat 1686. április 20-án szenvedte el a város. Ez alkalommal 47 ló, 363 ökör, csaknem 300 további szarvasmarha és nagy számú juh mellett elraboltak 8 gazdát, a városban élő gazdák 21 családtagját, 7 zsellért, 48 szolgát és további 8 személyt, tehát 92 embert. 7 A tényleges közigazgatási feladatok ellátása a kádi hivatalok feladata lett. Nálunk ezek is sok szállal kapcsolódtak a hadsereg által megszállt várak láncolatához. Az Alföld hatalmas síkságán éppen ezért jóval kevesebb ilyen hivatal működött. A Duna-Tisza közén Szabadkától Hatvanig a kecskeméti kádi töltötte be a hatóság szerepét 1597-ig. Hatáskörük jóval túlterjedt a bíráskodáson. Ezen kívül az egész birodalom területén feladatuk volt még közreműködni a hadsereg mozgósításában és ellátásában, a gazdasági és a pénzügyi teendők szervezésében és az adóztatás ellenőrzésében. Ezen túlmenően ellenőrizték a piacokat, az árak alakulását, sőt ellátták a mai értelemben vett közjegyzői feladatokat is, amennyiben igazolták az adásvételeket, házasságok kötését, felbontását stb. A hódoltságban létrehozott csaknem félszáz kádi-hivatal között különösen figyelemreméltó a ráckevei, a jászberényi és a kecskeméti szerepe. Ezek területén továbbra is működtek a falusi és a mezővárosi elöljáróságok, a kádik valójában csak ezek munkáját ellenőrizték. A kecskeméti és a ráckevei hivatalt kénytelenek voltak a hosszú háború alatt felszá7 4 IV. 1510. i/ 1683. 13-22. Ezek együttesen kb. 450 tallért jelentettek. 7 5 HORNYIK János 1861. II. kötetben (31. és passim) számos konkrét esetet idéz, de a hódoltság más részein is sorra fellelhető ez az embertelen eljárás: HEGYI Klára 1976. 116-118. 7 6 HORNYIK János 1861.64-65. ' 7 Az elrabolt személyek száma valamivel feltétlenül több volt, hisz a feljegyzésben kétszer történik utalás arra, hogy egy gazda minden cselédjét - tehát egynél mindenképpen többet - vittek el. Ezek egy részét sikerült a városnak a rabságból kiváltani. IV. 1510. M 1682. 63-68.
