Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 25 molni. A jászberényi is eltűnt az 1620-as évek elején. Ezek különlegessége az volt, hogy kimondottan a nem mohamedán lakosok életének az irányítására, ellenőrzésére hozták létre, és az volt a cél velük kapcsolatosan, hogy - miként a Balkánon - működtetésükkel túllépjenek a merőben katonai megszálláson. Ezért felszámolásuk egy rendkívül súlyos kudarc elismerését dokumentálja: a magyarországi török uralom mindenekelőtt katonai megszállás maradt, és a másfél évszázad alatt sem sikerült tartós és érdemi polgári közigazgatást kiépíteni. Ez beismerése lett annak a ténynek, hogy itt valójában kezdettől fogva kondominium, kettős uralom alakult ki, és a hódítók soha nem voltak korlátlan urai a nekik behódolt országrészeknek sem. 7 s A Budán székelő kádit a XVII. században sem tudták figyelmen kívül hagyni a szandzsák falvai és mezővárosai. Több adat egyértelművé teszi, hogy a katonákkal együtt rendszerint neki is küldeni kellett a megfelelő ajándékokat. A főkádit 1663-ban egy tehénnel „ajándékozták" meg. 7 9 Néhány évvel később „Murti kádi 1 bárányt, 1 kalácsot" kapott.Mivel hatásköre miatt megkerülhetetlen volt, ezért a főbíró 1677-ben készült feljegyzése arról tájékoztat: „Húsz tallért a budai Murti kádinak adtunk a császár levelének megerősítéséért." M Más alakalommal készült a következő feljegyzés: „fizettem a kútba holt asszony felíratásáért kádinak egy aranyat." 8 2 Ugyancsak 1682-ben a főkádi egy tehenet kapott ajándékba. 8 3 Tehát a hódoltság második szakaszában a kádi már valóban nem tartózkodott a kecskeméti nahijében, de közigazgatás és a bíráskodás néhány területén megkerülhetetlen maradt, ezért a város vezetői az ajándékozások során kénytelenek voltak vele számolni. A közbiztonság az ország területén már a XV. század végén jelentősen romlott, és nem hoztak érdemi javulást a következő évtizedek sem. A török hódoltság kialakulása pedig valójában a háborúskodás állandósulását eredményezte. Mivel mindkét oldal a végvárak katonáit rosszul és rendszertelenül fizette, ezért a másik területén élő adófizetők kirablása, sarcolása, a kereskedők kifosztása, előkelő, illetve gazdag katonák, tisztviselők foglyul ejtése még a béke idején is megszokott esemény volt. A tizenötéves háború alatt a tatár segédhadak bevetése csaknem kaotikussá tette ezt az állapotot. A zsitvatoroki béke (1606) utáni néhány évtized javulást hozott ugyan, de a század derekától már csaknem minden évben folyt az ország területén háború, és ettől kezdve közbiztonságról csak rendkívül szűk értelemben lehet szólni. A végvári katonák portyázásai, a kisebb és nagyobb rablócsa7 8 HEGYI Klára 1976. 119-124. 7'1V. 1508. c/ 1663. 121-123. 8 0IV. 1510, i/1668/1669. 116-118. 8 1 IV. 1510. i/ 1640-1707. Töredékek, 66-89. 8 2IV. 1510. M 1682. 39^6. „Budán ezeknek kell pasztormat adnom. Vezérnek két sörét. Tihajának 1 sörét. Tolmácsnak 1 tehenet. Csauzlár agának 1 tehenet. Jancsár agának 1 tehenet. Olaj béknek 1 tehenet. Főkádiának 1 tehenet. Gyömli agának 1 tehenet. Sz. Györgyi iszpaianak 2 tehenet. Pesten: Nazur béknek 2 tehenet. Tihajának 1 tehenet. Két szubasának 1 tehenet. Lato agának 1 tehenet. Három besli agáknak 3 tehenet. Csizmadia oglinak 1 tehenet. Sahin agának adtak most 1 tehenet." IV. 1510. i/ 1682. 71.
