Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 245 SALÁTÁK 16 1 A tanyasi parasztság körében a nyers saláták fogyasztása a XX. század első felében csak a módosabb paraszti konyhákon volt jelen. A savanyúságokból készült salátákat azonban minden háznál fogyasztották, főleg télen a disznótoros és ünnepi, vasárnapi sültekhez, paprikáshoz, pörkölthöz egyaránt. Savanyítással tartósítottak uborkát, káposztát, céklát, paprikát, valamint vegyesen: csalamádét és céklával kevert csicsókát is. De a családtagok egyéni ízlése is meghatározhatta a fogyasztást. Dongó Piroska szegényparaszt-családjában gyermekkorában, az 1930-as években, aratási reggelire ettek a rántottához tejfölös uborkasalátát, mert nagyon szerették. Pajkos-Szabó módos malmos gazda tanyáján az 1930-40-es években, nyáridőben gyakran került saláta az asztalra. A birkapörkölthöz télen savanyúságot, nyáron tejfölös uborkasalátát ettek. Kedvelték a párolt káposztát fehér vagy vörös káposztából. Az olajos káposzta böjti étel volt vacsorához, vagy pedig szalonnához, füstölt kolbászhoz adták. (Az olajat a káposztával elkeverték, s nyers vöröshagyma volt még benne.) A fejes salátát kétféleképpen is készítették: a földarabolt leveleket egy órára lesózva, zsíron dinsztelve, tejfölösen, ecettel, sóval, cukorral ízesítve, vagy nyersen, forralt cukros-ecetes vízzel leöntve. A városi polgári konyhákon már a XX. század első felében is nagyobb volt a változatosság: nyers és dinsztelt fejes saláta, mustáros fejes saláta, uborkasaláta citromos- vagy ecetes-cukros öntettel, tejfölös öntettel, hagymás burgonyasaláta ecetes-cukros lében, káposztasaláták, vegyes zöldsaláták (káposzta, zöldpaprika, vöröshagyma), szárazbabsaláta, lencsesaláta, francia saláta. A saláták népszerűsége különösen az 1980-as évektől növekedett, amikor salátákat főételként is fogyasztanak az emberek, a különböző élelmiszerboltok pultjain a önálló salátaételek is megtalálhatók. Míg a XX. század első feléig a főzött és a tartósított saláták voltak a legjellemzőbbek, az utóbbi évtizedekben a nyers saláták szerepe igen jelentős. Ezek szinte családonként más-más változatban készülnek, a családtagok ízlésétől függően. Hoffer Imréné Büchlbauer Róza polgárasszony XIX-XX. század fordulóján lejegyzett receptjei között saláta étel egyáltalán nem szerepel, s a vendégségben fogyasztott ételek között is csak egyet említ: „zöld saláta" - a rántott csirke és a malacpecsenye mellé. 16 2 Az Orfalvy családban kedvelt volt a savanyúkáposzta-saláta, a tetején főtt tojáskarikákkal, olajjal leöntve, volt, aki hagymát is tett bele. Téli reggelikre, vacsorákra fogyasztották, melyet kolbásszal, kenyérrel ettek. 16 1 A fejezet szerzője: Bereznai Zsuzsanna. 16 2 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 115.
