Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

222 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Nyáron a vegyes zöldségleves, a tejfölös-lisztes habarással vagy a füstölt kolbászszal együtt főzött, fokhagymás rántással készült zöldbableves, a tejjel ízesített, világos rántással sűrített karalábéleves és karfiolleves került az asztalra. Főleg téli leves volt a szárazbableves. A böjti tejes bablevest fehér babból, répa, gyökér, krumpli hozzáadásával, tejesen készítették, míg a szárazbablevesbe tarkabab, fokhagymás rántás és pirospaprika került. A babgulyás télen-nyáron gyakori étel. Az általuk termelt cukorrépából is főztek levest gyökér, répa, krumpli hozzáadásával, tejesen. Már csak a nagymama csinálta a ciberelevest tejesen vagy tejfölösen. Kenyérpárból készült, melyet 3-5 napig vízben áztattak, mire megsavanyodott, leszűrték, majd ismét fölforralták, tejet tettek hozzá, majd csipedett tésztát vagy nokedlit főztek bele. Ha tejfölösen készült, szétmetélt búzacsírát (a zöld levelet kidobták) is tettek bele. Az 1940-es évekig volt szokásban az aszaltgyümölcsleves télen, nagyböjtben: a beáztatott aszalt szilvát, almát, körtét, meggyet egy éjre beáztatták, majd megfőzték, tejjel szaporították és sóval, fahéjjal, szegfűszeggel ízesítették. A sárgarépalevest, a káposztalevest (fejes vagy kelkáposztából), a tojáslevest, a paradicsomlevest egész évben gyakrak fogyasztották. Pajkos-Szabó malmos tanyásgazda családjában az 1910-es évektől, majd az 1930-as évektől leánya, Juhász Vincéné Pajkos-Szabó Franciska háztartásában a fő ünnepi leves a vasárnapi tyúkhúsleves volt csigatésztával. Csirkeaprólékból készült, bezöldségelve, babérlevéllel fűszerezve, majd egy kis tejfölös habarással összeforralva, végül megecetezve. Hétköznapokon és ünnepi alkalmakkor egyaránt fogyasztották a juhhúslevest. A gulyáslevesbe és a zöldborsólevesbe csipedett tészta került. Náluk is kétféle leves készült a szárazbabból. Az egyik füstölt sonka, oldalas felhasználásával, zöldségekkel főtt, majd berántották paprikásan. De készülhetett tejesen is, csak akkor a végén azt hozzáforralták. A tarhonyalevest is főzték apró tarhonyával csak tejesen, vagy zöldségekkel, de nagyobb, pirított tarhonyával. Télen nem volt benne sokféle zöldség, csak krumpli. A petőfiszállási Sántha János módos parasztgazda családjában gyermekkorában, az 1910-20-as években gyakran főztek birkahúsos tarhonyalevest, marhagulyást ünnepi alkalmakra. Birkából és bárányból tejfölös becsinált levest főztek. Hétköznapokon krumplileves zöldségekkel, tejleves apró tésztával, tarhonyaleves, szárazbableves volt a leggyakoribb. A félegyházi Dongó családban - akik szegényparasztok voltak - a vasárnapi húslevest csirke- vagy galambhúsból főzték, télen a disznóvágásból volt orjaleves. A csülkös bablevest télen, a zöldbablevest nyáron fogyasztották. A nyári zöldbableves úgy készült, hogy a zsíron vagy olajon megdinsztelték a babot, felöntötték vízzel, egy gerezd fokhagymával, zsírral fűszerezve. Végül tejföllel habarták be és zöldség zöldjével szórták meg (fehér maradt). Télen gyakran volt cibereleves, a tél elején birsalmaleves.