Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 217 A XX. század közepéig a Félegyházán gazdálkodó parasztok a tehén- és juhtejet általában vegyítették, s ebből különféle temékek készültek. Az 1920-30-as években Czombos Lajos ferencszállási haszonbérleti tanyáján 42 darab borjút és tehenet, valamint a 120 liba, 60-70 pulyka, 70 tyúk, 100 galamb, 50-60 kacsa, 9 ló mellett 40 darab birgét is tartottak. Az állatokra a gyerekek vigyáztak - 12-en voltak -, a tehenet és a birkákat az édesanya, a leányok és egy nagyfiú fejte, de a tej feldolgozásával csak a nők foglalkoztak. A birka fejéséhez ügyes ember kellett, mert azt hátulról fejték. Azt az asszonyok csinálták. Megfogta a gyerek a fejét a birgének, oszt akkkor anyám a birge farkát meg behajtotta a belső lábához, oszt úgy fejt. így nem bírt belepotyogtatni emlékezik Czombos József tanyás gazda. A birkatejet is cserépedényben tartották, összeszűrve a tehéntejjel. Volt egy szűrőszita, abba ruhát tettek, így szűrték meg. A birkatejet táplálóbbnak tartották, mert az nagyon sűrű volt, az volna afölösebb, zsírosabb, de az emberek mégsem szerették önállóan fogyasztani. A félegyházi szegényparasztok nem vásároltak a piacon juhtúrót, juhsajtot, a gomolyát sem ismerték. A kecsketej és feldolgozása A XX. század közepéig a kecsketejet és a kecskesajtot a szegények eledelének tekintették Félegyházán is, mert a kecskét elsősorban a szegényparasztok tartották. A kecske igénytelen állat, megelégszik az útszélen, az árokparton található gyomokkal, gallyakkal, lombokkal is - tehát a kecsketartás úgyszólván nem került semmibe. A kecskesajt úgy készült, hogy a tejet felforralták, beletették a tejesektől vásárolt oltóanyagot, ez a tejet megaltatta. Majd fehér szőttes szalvétába tették, s addig gyűrték, nyomkodták, amíg ki nem jön belőle az összes savó. Amikor már jól öszszeállt, sajtnyomószékbe tették, majd innen kivéve egy hétre sós vízbe tették. A ló- és szamártej felhasználása Honfoglaló őseink a kancákat fejték, s a lótejből kumiszt erjesztettek. A kumisz szavunk a tatár nyelvből eredeztethető, az eredeti magyar nevét ma már nem ismerjük.

10

5 A ló- és szamártej felhasználására a XX. századi Kiskunságban már csak gyógyítási adatok vannak: mellbeteg emberekkel, köhögős gyerekekkel itatták."

1

0 Ferencszálláson a lótejet gyógyításra használták fel a XX. század közepéig, így emlékszik erre Czombos József tanyás gazda: 10

5 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 656. 10

6 TÁLAS I István 1936. 218.