Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 19 A mezőváros szolgáltatásai Bár a török adóztatás sok féle címen terhelte a jobbágyokat és a polgárokat, igyekeztek figyelembe venni a lakosság teherbíró képességét. A behódoltak számára a hivatalosan megállapított adó - amit a XVI. században még tízévenként elég rendszerességgel felülvizsgáltak - rendkívül megterhelő volt, de az igazi keserveket a behajtás rendszere és körülményei idézték elő. Altalánosnak volt mondható, hogy versenyeztetés során az a személy kapta meg egy évre a behajtás lehetőségét, aki a kincstárnak a legnagyobb összeget ígérte. Tekintettel arra, hogy az egész közigazgatáson belül gyenge volt az ellenőrzés és igen elterjedt a korrupció, az adóztatás folyamata csaknem kiszámíthatatlanná vált még a békés évtizedekben is. 5 7 Az adók részben pénzbeli, részben pedig természetbeni szolgáltatásokat jelentettek. A legfontosabb a nem mohamedán felnőtt lakosokra kivetet dzsizje-adó, illetve a haradzs, amely torzított - harács - formában a magyar nyelvben is meghonosodott, és a korabeli számadások „császár adaja" néven emlegettek. Pénzben fizették a kapu-adót, legtöbbször a széna- és a tüzifaadót, a gyertyaöntési illetéket, a különféle haszonállatok mezei kártevéséért fizetett vétségeket, a sertések és a juhok után járó adót, a bortermelésre, a házasságkötésre, a méhkasokra, a malmokra és más határában használt legelőkre stb. kivetett adót. Természetbeni szolgáltatás volt a gabonafélékre, a mustra, a piacra vitt zöldségek és a kihalászott hal után kirótt terménytized. A hivatalosan kivetett adók mellett további komoly terhet jelentettek a különféle, a hivatali ranglétrához idomuló, rendszeresen megkövetelt „ajándékok". 5* Ezeket a mezőváros számára tetemes kiadást jelentő ajándékokat a hódoltság egész időszakában következetesen beszedték. Ezeket valójában két részre lehet osztani. Bármilyen ügy elintézése során a hatóság különféle képviselői sorra megkövetelték az „ajándékot". A másik formája az év meghatározott időpontjaiban a városban rendszerint a bírságpénz beszedésére megjelenő tisztek és közkatonák számára kötelező ajándékok. A kisebb települések mindvégig ki voltak szolgáltatva az adószedők önkényének. A lakosság csak az elmeneküléssel próbálkozhatott a terhektől megszabadulni, de a hatóság gyakorta visszakényszerítette őket. 3'' Miként erre már utaltunk, az ún. szultáni hász birtokok számára óriási előny volt az, hogy adóikat egy összegben — ezért summa adó - maguk fizethették be a vilajet központjába, és így Kecskemét 1570-től legalább az adószedők évenkénti zaklatatását elkerülhette.' 11 1 5 7 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 71-89. A török pénzügyek irányítása a birodalom egész területén rosszul működött. A szultáni kincstárba a hódoltság területén is hiányosan folytak be a különféle adók és illetékek. Uo. 174. 5 8 HEGYI Klára 1976. 72-119. Az ajándékok arányát érzékelteti, hogy az 1670-ben behódolt Rimaszombat évenként 5 805 forint adót fizetett be Egerben, és ehhez rendszeresen 2 114 forint „ajándék" járult. 5 9 Egy példa a sok közül: 1677 májusában a délkelet Dunántúlról Kecskemétre szökött 101 jobbágyot kellett innen Budára vinni. IV. 1508. c/ 1677/1678. 343-349. 6 0 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 87. HORNYIK János még úgy tudta, hogy csak a század végétől szabadult meg a város ettől a tehertől. O úgy látta, hogy 1590-től már biztosan szultáni birtok volt Kecskemét. 1861. II. 33.
