Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

196 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta sen kínált és fogyasztott édességei voltak a polgári háztartásokban. A sok recept feltételezi, hogy ebben a világban a sütemény sütése, vagy a kipróbálása nem egy meghatározott alkalomhoz kapcsolódott. Amikor tehették, igyekeztek kipróbálni az újdonságokat. Ha bevált a recept, akkor épült be a család étkezésébe, mint a család egyik tagjának a kedvence, vagy mint az ünnepen mindenki által kedvelt sütemény. Az 1930^10-es években a paraszti konyhán is megjelentek az apró édes tészták, például a szalagárés, amelyet kis korong alakúra kiszaggattak, és sütés után lekvárral töltötték. Piskótákat is készítettek gyümölccsel vagy vajkrémmel ízesítve. Az 1950-80 közötti években az új alapanyagok általános elterjedése nagy mértékben megfigyelhető. Az 1920-40 közötti időszakban a sütőport, a pudingport, a süteményporokat csak ajánlották és hirdették, hogy könnyebb velük a sütés, de ebben a későbbi időszakban már valóban használják, a paraszti konyhában is. A városi háztartásokban a régi bevált recepteket készítették, például a linzert, a citromos koszorút, a non plusz ultrát, a szalagárés-, a mézes- és a piskóta lapokat krémmel betöltve, a női szeszélyt, a kókuszos süteményeket, a zserbót, a csokoládés-, a diós kekszeket, a hókiflit. A süteményeket cukros vajkrémmel töltelékek meg. Az életmód változása az aprósütemények fogyasztási szokásait is átalakította, az egykori uzsonna sütemények lakodalmi süteményekké váltak. Megfogadott, jól sütő asszonyok segítették elkészíteni a nagy esemény vacsorájára a sokféle édességet, akár 10-15 félét is. Az apró darabos sütemények mellett a többlapos, vakrémmel töltött, különböző ízesítésű, díszítésű és színű sütemények jöttek divatba. Ekkor vált ismerté az őszbarack nevű és formájú töltött tészta. A lakodalmi süteményeket házias jellegűen készítették, nagyon ritkán fordultak cukrászhoz, vagy a cukrászüzembe megrendeléssel a faluban vagy a tanyán lakó paraszti, valamint a városba dolgozó munkáscsaládok. Ez a szokás még akkor is megmaradt, amikor a háznál, majd sátorban tartott menyegzők lassan átkerültek az éttermekbe, ebédlőkbe. Az 1970-es évek közepétől a 1990-es évek elejéig a munkahelyi kollektívák közös névnapokat tartottak, ahová az asszonyok szívesen készítettek a házi süteményt. Az ízletes édességek receptjeit legépelve, majd sokszorosítva adták át egymásnak. Ez egy olyan alkalom is volt, amikor nem csak a megszokott, hagyományos otthoni süteményeket készítették el, hanem valami újdonságot. így kerültek fokozatosan a köztudatba a pudingos mézes, a néger kocka, a macskaszem, a hólabda, a kókuszos-, gesztenyés szeletek, a méteres kalács, a fagyi szelet, a mese almás, a vanília kocka és más kevert tésztából készült könnyű sütemények, majd a gyümölcsös és a joghurtos üdítős vagy a jaffa szelet. Bővült a sütés nélkül készíthető sütemények sora is, a félkész termékek megvásárolhatósága révén. A tésztalapokat, a babapiskótát, a kekszeket csak be kellett tölteni, pudinggal leönteni. A ledarált kekszből kókusz- és csokoládé golyókat, tekercseket készítettek a háziaszszonyok.