Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 191 Józsefné Kormos Mária is vastag töltelékkel készítette a rétest az 1950-60-as években, ünnepek alkalmával 2-3 tepsivel is, amelyekben egyenként 5 szál töltött tészta sült. A polgári konyhán vendégségek alkalmával is szívesen készítettek rétest, amelyet ekkor különleges töltelékkel és öntettel tálaltak, például „szőlős rétes sotóval". 7 3 Réteseket Félegyházán hájas tésztából is készítettek, ez volt a hájas rétes. A disznóvágáskor lekapart hájat egy kevés liszttel habosra keverték, ez volt a tészta zsíros része. A tészta másik összetevője: a lisztes rész, amelyben a lisztet kevés hájjal és sós, ecetes vízzel jól kiverték, mint a húzott rétesnek valót. Ennek a tésztának is hólyagosnak kellett lennie. Rövid pihentetés után a hájas részt belehajtották a kissé széthúzott lisztes részbe, kétszer-háromszor kinyújtották és hajtogatták. Ez adta meg sütés után a tészta levelességét. Ezt a tésztát nem húzták, hanem nyújtófával formázták téglalap alakúra, és ugyanúgy töltötték, tekerték fel, mint a húzott rétest. Ezt nyújtott vagy nyújtófás rétesnek is nevezték. A hájas tésztából készítettek még formára vágva, kiszúrva, hajtott párnát, töltött aprósüteményt is. A hájat disznóvágás után eltették, így karácsony, újév és farsang idején is tudtak hájas sütemény sütni. Napjainkban is kedvelik, csak az elkészített hájas alaptésztát mélyhűtőbe teszik el, adagokra becsomagolva. Amikor szükséges, így akár nyáron is kiengedik a tésztát, nyújtják, töltik és megsütik. Rétestésztát és a hájashoz hasonló hajtogatott leveles tésztát félkész formában lehet vásárolni az 1980-as évek közepétől, sok háziasszonynak könnyítve meg a rétes készítését. Élesztővel készült tészták. Kalácsfélék A kalács a nagyünnepi asztalok dísze és különlegessége még napjainkban is. A legkorábbi adatok szerint a X1V-XVI. században, a jobbágyszolgáltatások sorában találjuk a kalácsot 7 4, amely a kenyérnél finomabb kivitelű, különlegesen megformált kelt tészta. Két fő formája volt ismert a késő középkori-kora újkori parasztkalácsnak: a cipó és a fonott kalács. Mindkettő töltelék nélküli volt. A különleges fonatok mellett - amelyek ünnepi alkalomra készültek - a XIX. században már a töltelékes kalácsok megjelenését jegyezték fel. 1 A nagyünnepek hagyományossá váló kalácsai mellett a tésztás napok, a vasárnapok ételkínálatában is jelen volt, hiszen jól lehetett lakatni vele a sok éhes szájat. Napjainkra azonban a kalácssütés veszített gyakoriságából, a legkülönfélébb formájú és ízű sütemények, könynyen beszerezető sütőipari termékek elégítik ki az igényeit. A kalács alapanyaga a jó minőségű liszt. A tésztát élesztőből készített kovászszal készítették. A XX. század második felében a kovász helyett csak felfuttatták a 7 3 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 117. 7 4 KISBÁN Eszter 1997. 514. 7 5 KISBÁN Eszter 1997. 520.
