Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 189 készítették a töltelékeket és mindenki megtöltötte magának, ízlése szerint. A palacsintát a férfiak is nagyon kedvelték. Tóth Ferencné Csányi Ilona édesapja az 1930-as években 10 darabot is meg tudott enni egy ültében. A nagymama ekkor a nagybogrács alján sütötte meg a tésztát, mert azt monda, hogy ezt nem lehet győzni. Na ebből már csak négyet tudott megenni apuka. A legtöbb helyen a 4-6 fős családokban 30-50 darabot is megsütöttek, hogy mindenki jól lakjon belőle. Ismert a rakott palacsinta is. Egymásra tették, általában lekvárral, dióval, pudinggal megkenve a kisült tésztákat, és úgy szeletelték, mint a tortát. Palacsinta-tésztából készült a császármorzsa, amelyet smarninak is neveztek. Az egész, híg masszát egy lábosban, állandó keverés mellett addig forgattak, amíg átsülve morzsaszerü nem lett. Lekvárral fogyasztották. A palacsinta készítése a polgári háztartásokban változatosabb volt. Az édes töltelékek mellett sósán és húsos töltelékkel is készítették. A tehetős Ring László vendéglős felesége Klasz Piroska 1920-30-as években lejegyzett receptjei között szerepelt a kirántott palacsinta, amelyet sós túrós töltelékkel összehajtogatva és bepanírozva kisütötték. A recept melletti megjegyzés: „zöld salátával kitűnő". A másik érdekesség a palacsinta paprikással, amely úgy készült, hogy a pörkölthúst ledarálták, tojással, tejfellel összekeverték. 20 darab palacsintát sütöttek, ebből kettőt félretettek, a többit összevágták, és belekeverték a pörköltbe. A tálra helyezett palacsintára rátették a keveréket, majd leborították, úgy nézett ki, mint egy torta. Sütőbe tették, majd tejfölös paprikás mártással tálalták. A fánk, a pampuska vagy a szalagos fánk a kelt tészták egyik jellegzetes csoportja, zsírban sütve készült. Nagyon kedvelt tésztaféle, amely elsősorban, de nem kizárólagosan farsanghoz kötődött. A háziasszony nagyon vigyázott a kelesztésére, mindig meleg helyre kellett tenni, nem érhette hideg, mert összeesett és nem lett szalagos, ami viszont kudarcnak számított. A fánkot üresen, cukrozva vagy baracklekvárral fogyasztották. Az 1990-es években vált népszerűvé Kiskunfélegyházán is a kelesztőtál, amelyben gyorsan és rizikó nélkül szép kelt tésztákat lehetett készíteni. A tálhoz a forgalmazó cég különböző tészták receptjeit is ajánlotta, így a fánkét is. Sok családnál megtalálható ez a praktikus, de egyszerű modern konyhai eszköz. A tálban bedagasztott tésztát befedték a légmentesen záródó fedelével. A kelesztőtálat meleg vízbe állították, mert így hamarabb megkelt a tészta. A fánktésztát ezután nyújtódeszkára téve sodrófával óvatosan kinyújtották és kerek szaggatóval kiszúrták. A deszkán hagyták még kelni a fánkot, majd zsírban kisütötték mindkét oldalát. A tarkedli szintén lágy fánktésztából készült, csak a tojások felvert habjával még tovább lazították. Kanállal szaggatták bele a tarkedlisütőbe, amely több kis tálacskából álló sütőeszköz. A forró zsírban megforgatták, majd cukorral szórták meg. A polgári háztartások kedvelt tésztafélesége volt. A zsírban sült lángos alapja is a fánk tészta, amelyet sósán készítettek el. Fokhagymával és tejföllel is fogyasztották. A házi lángos mellett a piaci napok egyik