Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

16 Iványosi-Szabó Tibor A leigázott lakosság nyilvántartásba vétele, a ráják adóztatása, az egyes települések jogi problémáinak megoldása a török hatalmi szervezet irányítása alá került. A meghódított területek mindig a szultán, a központi hatalom tulajdonát képezték. Ezek egy részét, a kisebb falvakat, az ún. tímár-birtokokat hosszabb-rövidebb használatra a szpáhik kapták. A nagyobb kereskedelmi útvonalak csomópontjain kialakult városok adói, amelyeknek elsődleges jövedelme az áruszállítás vámolásából keletkezett, eleve a szultáni, a kincstári bevételeket gyarapították. Ugyancsak a kincstárnak adózott a 100 000 akcsénál nagyobb bevételt biztosító mezővárosok nagyobb része is. Az 1559. évi tímár-defter szerint Kecskemét jövedelme 28 310 akcse volt, és a budai beglerbég hász-birtokához tartozott.

4

7 A hódoltság területén a jelentősebb települések el tudták érni, hogy adóikat, tizedeiket meghatározott évi átalány (summa-adó) formában fizessék be a török kincstárnak. Ezek közé tartozott idővel többek között Jászberény, Gyöngyös és Miskolc is. A szomszédos Kőrös 1562-től, Kecskemét pedig 1570-től lett szultáni hász-birtok,

4

K és azon kevés település közé tartozott, amelyben bár nem volt török őrség, mégis kádi székelt, aki nemcsak Kecskemét, hanem a környező települések jogi és közigazgatási ügyeit is irányította, ellenőrizte. A szakirodalom ezt a kétségtelenül számottevő gazdasági és közigazgatási előnyt hosszú időn át túlértékelte. Hornyik János még úgy látta, „...hogy miután a török Magyarországon az adó kirovásán és beszedésén túl e részben alig tett valamit, teljes értelmű közigazgatási rendszere nem is létezett; mert a községi önállóságot, önkormányzatot a legcsekélyebb helységnek is megadta, az adó és egyéb követelményeken túl semmi befolyást sem gyakorolván..."

4'' Nem sokban tér el ettől Nagykőrössel kapcsolatban Majlát Jolán megállapítása sem, amit közel egy évszázaddal később fogalmazott meg: „A török szervezetbe meglehetős önállósággal illeszkedett bele a város. Kapcsolata a törökkel szintén csaknem teljesen gazdasági jellegű volt, amennyiben, ha rendes és rendkívüli adókat pontosan lerótta, belső életébe és társadalomszerveződésébe néhány lényegtelen formalitástól eltekintve nem szólt bele irányítóan a török. Ily módon a török uralom nem zavarta, sőt nem is befolyásolta a közvetlen belső fejlődését." „...A magyar igazgatás, megye, királyi szervek nem jog szerint, de ténylegesen szintén megengedték az autonóm város igazgatását. Az országos magyar igazgatási szervek fenntartották ugyan a kapcsolatukat a várossal, de a távollét következtében a tényleges vezetés, sőt a felügyelet is kicsúszván kezükből, kénytelenek voltak a magáramaradt város önálló törvényhatóságát ténylegesen elismerni."

5

0 Bár a két állam hatóságaival kiépült kapcsolatokat több helyen érintik, és az itt idézettnél sokkal bővebben kifejtik, a másfél évszázadot átfogó hódoltsági állapotokat, az egymással szembenálló államok különféle szervezeteinek működését és a meghódolt területek lakosságával szemben 4

7 KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 177. 4

8 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 87. 4

9 HORNYIK János 1861. II. 23. 5

0 MAJLÁT Jolán 1943. 131-133.