Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 127 delkeztek. A város terheiből birtokaik arányában mindvégig részt kellett vállalniuk. A hódoltság alatt a török állam és katonai apparátus semmiféle kiváltságukat nem ismerte el. A magyar közigazgatás is csupán a személyüket illető adók alól mente­sítette őket. Számuk a vizsgált korszakon belül rendkívül csekély. Még a XVIII. század elején is csak a családok 1,5%-át alkották. Éppen ezért a kecskeméti társa­dalom vizsgálata során sokkal tárgyilagosabb eredményekhez jutunk, ha a vagyoni rétegződést vesszük alapul, nem pedig a rendi tagoltságot. 48 4 A közösség életében betöltött szerepeket a jogok és a kötelezettségek figye­lemre méltó összhangja határozta meg. A személyi adótól eltekintve, amit - a szol­gák és cselédek kivételével - minden felnőtt lakosra egyformán vetettek ki, a va­gyoni utáni adózás - kisebb megszorításoktól eltekintve - arányosnak mondható. A leggazdagabb, legtekintélyesebb cívisek sem tudtak maguk számára érdemi elő­nyöket szerezni. A helyi statútumok elleni vétségeik miatt őket is felelősségre von­ták. Szolgáik, jószágaik kártételeit következetesen megtéríttették velük. Az adó­könyvek sora bizonyítja, hogy a leggazdagabb családfők a törpebirtokos gazdák adójának több esetben hússzorosát fizették évenként. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy még a legkeservesebb esztendőkben is következetesen alkalmazták a szerencsétlenül járókkal szemben a méltányosságot. A tanács lehetővé tette, hogy a szegényebb gazdák terményekkel vagy munkával tudják le a rájuk kirótt adó ösz­szegét. A legszegényebbek és a fogyatékosok semmiféle adót nem fizettek. A város szolgálata során elszenvedett anyagi károkat a tanács vagy megtérítette, vagy az összeget a gazda adójába beszámította. Ha valaki a közmunka során életét vesztet­te, özvegye adómentességet kapott. Több mint figyelemre méltó jelenség, hogy év­századok során sem alakult ki egy szűkebb vagyoni- vagy családi csoport, amely bármiféle előjoghoz juthatott volna. A város közösségét képviselő esküdtek és a tanács következetesen őrködött a megszerzett benefíciumok fölött, és azok hasznosítását saját magának fenntartotta. Ettől csak egyetlen területen tekintettek el: a rendkívül költséges üzemeltetésű szá­razmalmok építésére bármely gazda vállalkozhatott. Ezek közérdekű működtetését viszont statútumokkal biztosították. A mezőváros minden egyes jogáért a végsőkig folytatta a küzdelmet. A Kohá­ry-famíliának a pallos-jogot csak hosszas pereskedés után, az országgyűlés döntése alapján engedte át. Pénzen vásárolt két pusztáját pedig közel két évtizeden át - bár eredménytelenül, de - védte a Neoacquistica Commissio-val szemben. 4 8' A mezővárosban a közhatalom gyakorlása során kialakult állapot ugyancsak figyelemre méltó. A középkori örökségnek megfelelően a népgyűlésen, a bíróvá­lasztáson minden gazda részt vehetett, bár ennek közjogi súlya a lakosság létszá­mának növekedésével arányosan csökkent. A mezőváros életében az igazán meg­határozó testületet az esküdtek alkották. Nem elhanyagolható tény, hogy az 1660­41, 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor !989/a. 48 5 HORNYIK János: 1965. 45-70.

Next

/
Thumbnails
Contents