Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
118 Iványosi-Szabó Tibor magán házaknál egyaránt. 4, s Használati értékét jelzi, hogy 1677-ben egy ház eladása után a telken lévő hat verem miatt a per kerekedett, mivel régi tulajdonos továbbra is bérbe adta azokat. 41 9 Ugyancsak a város gondoskodott a kocsma és a mészárszék épületéről, amelyek számottevő bevételt eredményeztek a város közössége számára. A kocsma mellett külön is említik a város pincéit, amelyekben nemcsak tetemes mennyiségű bort tároltak, hanem ugyanitt történt bor árusítása is. A tanács figyelemmel kísérte a városon belüli magánjellegű építkezéseket, és már ezekben az évtizedekben statútumokkal szabályozta azokat. Minden bizonnyal régi gyakorlat megerősítését jelenti az 1678-ban készült, több más feladatot is rögzítő emlékeztető: „Bíró Uram nélkül Epületeknek el kezdésérül." 44 0 Az engedély nélküli építkezést a tizedeseknek jelenteni kellett, és azt megtorolták. Tűzrendészetről érthetően ekkor még nem beszélhetünk. Csak az elég gyakorta jelentkező tűzkárok mérséklésében tudtak valami keveset tenni a város vezetői. A tanács alighanem legszélesebb körű tevékenysége a város gazdasági életének szervezése és irányítása volt. Ez annyira sokrétű lehetett, hogy valóban itt csak érinteni a fontosabbakat. 44 1 Első helyen a különféle puszták bérlését kell kiemelnünk, amelyekre részben a széles körű állattartás biztosítása érdekében volt szükség, részben pedig a budai pasa és tisztjei számára kötelező hatalmas tömegű széna előállítása tette ezt kötelezővé. 44 2 A század második felében a kecskeméti gazdák Kőrössel versengtek a környező puszták bérletének megszerzéséért. Kecskemét nem ritkán 20 kun pusztát bérelt, hogy a rideg jószágtartáshoz a legfontosabb feltételeket biztosítsa. 4 4' A rendi-feudális társadalom nagy részében a mezővárosok tanácsai nemcsak a kisebb regálék révén, a kocsma, a mészárszék, a piac, a vásárok és a malmok működtetése révén gyarapították a város bevételeit, hanem önálló gazdálkodást is folytattak. A városnak ehhez csaplárokat, mészárosokat, a várásbírókat kellett felfogadni, akiknek a konvenciójáról, díjazásáról gondoskodniuk kellett. Ezeken túlmenő egyéb gazdasági és szervezőmunkát is felvállaltak. Ennek kézzel fogható jelei a XVI. századra nyúlnak vissza. 1594-ben „Említtetik a Város barma." 444 Kétségtelen, hogy már az előző évtizedekben is volt önálló juhászata, hisz 1598ból több olyan feljegyzés áll rendelkezésünkre, amelyek egy régóta működő rendszerre utalnak. „A város tartott juhászatot. (Barma is volt)" Egy másik kijegyzése már több adatot őrzött meg: „Szent György napkor, midőn az új főbírónak, László Ferencnek kezéhez számlálják a város juhait, volt az mindössze a fejőssel egye43 8 IV. 1508. c/ 1689. 228-29. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 145-146. 43 9 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 155. IV. 1510. a/ 1685. 2, ill. 66. 44 0 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 123. 44 1 A XIV-XVII. századi vásártartásról és a kocsmatartásról már készült egy-egy feldolgozás. A tanács gazdálkodását csak egy külön feldolgozás során lehet áttekinteni. 44 2 HORNYIK János 1861. II. 512. 44 3 HORNYIK János 1861. II. 289-291. 44 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 38.
