Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 119 temben 209 darab." A juhnyáj sokoldalú hasznosítása ugyancsak régebbi gyakorlatot bizonyít, mivel ebből az évből való feljegyzés szerint a tanács saját üzemében dolgoztatta fel a tejtermékeket: „A Sajt nyomónak szegődése volt 6. f. 5 pénz, egy ümög, egy gatya." A későbbi évtizedekből önálló sajtkészítő házak készíttetetéséről vannak adataink. Kétségtelen, hogy a gyapjúból évenként ugyancsak számottevő bevétele voit.

4

4" A XVII. század utolsó harmadában jelentős saját ménest is tartott

4

4'

1. A század végén pedig az önálló kondájáról gondoskodott ismételten a tanács.

4

4 A bormérés melléktermékét a seprűt ugyancsak saját üzemében dolgoztatta fel, erre a célra is külön épületet készíttetett, és pálinkafőzőt alkalmazott. Az adószedő bíró lajstromaiban tucatnyi cseléd bérét rögzítették rendszeresen. Aligha kétséges, hogy a leggazdagabb kecskeméti polgárok sem alkalmaztak több bérmunkást. Túlzás nélkül állítható, hogy egy kisebb főúr gazdaságával vetekedett ez a szervezet. 1662-től vannak feljegyzéseink a különféle konvenciókról. Ezek szerint két mászárost, legalább két csapiárt, egy szakácsnőt, vagy szakácsot, egy konyhalányt, egy pálinkafőzőt, egy házi szolgát, több lovászt, vagy bérest, nyájjuhászt, ellető juhászt, fejőjuhászt, kos-pásztort, isztrongahajtót, kanászt és kecskepásztort tartottak.

44

8 A városban évtizedeken át rendkívül sokféle pénz forgott közkézen. Ezek értékét nagyobbrészt a nemesfém tartalmuk, részben pedig a kereslet és a kínálat szabta meg. Néhány esetben a tanács arra kényszerült, hogy a kialakult bizonytalanságban a városban forgalomban levő pénzek értékét meghatározza, mivel az adók beszedése során következetesen kellett eljárniuk.

4

4 ' Utaltunk már arra, hogy a hódoltság első szakaszában a török defterdárok szabták ki az egyes településekre és családokra vagyonuk alapján az adók összegét. Tekintettel arra, hogy a magyar államnak, a magyar földesuraknak és a váci püspöknek ekkor is ki kellett fizetni a sok évtized óta járó összegeket, a helyi közigazgatás ekkor sem mentesült teljesen az adók beszedésének terhétől. A hódoltság második felétől pedig a török hatóságnak járó különféle szolgáltatásokról is a főbírónak és a tanácsnak kellett gondoskodnia. A különféle adók összegét a felmerülő követelmények ismeretében a tanács határozta meg. A sok közül erre is csupán egyetlen esetet emelünk ki: 1672-ben rövid időn belül kétszer is döntött a tanács a marhaszám utáni adó összege, mértéke felől. Július 12-én úgy határoztak, hogy minden vadszám után 15 dénár fizetésére kötelezik a gazdákat. A jelentős számú jószággal rendelkező esküdtek javaslatára július 17-én módosították korábbi döntésüket: „Egyező akaratból és lélek szerént való voxolásból mi, alább megírandó es44

5 Az egykori jegyzőkönyv 213. oldaláról készült kijegyzés. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 47-48. 44

6 RUSVAY Kálmán 1976. 53-80. 44

7 A Homokhátság és ezen belül Kecskemét állattartásáról a közelmúltban készült egy feldolgozás: IVÁNYOSISZABÓ Tibor 2007. Nyomás alatt. 44,

1 Természetesen évenként voltak kisebb eltérések a bérmunkások alkalmazásában. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985/c 334-343. 4

4" IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985/a 9-146.