Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 107 A vásárbírók vagyoni kötődése leginkább a székbíráknál tapasztaltakra hasonlít. Eltérés talán annyiban fedezhető fel, hogy náluk a szegényebb rétegek aránya még jóval nagyobb, és gazdagnak mondható személy csak mutatóban lelhető fel, de még a közepes birtokosok közül is kevesen kaptak erre megbízatást. Tehát társadalmi rangja minden bizonnyal alacsonyabb volt mint az előző tisztségeké. További megbízatások Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a mezővárosok hivatalszervezetének szerves fejlődése a török hódítás hatására országszerte megtorpant, a települések száma a korábbiak töredékére csökkent, és a túlélők gazdasági-társadalmi bázisa is legtöbbször szétporladt. így nem túlzás tömeges visszaesésről szólni. Fokozott mértékben áll ez a megállapítás a hódoltság területére. Az egyes települések jószerivel csak a túlélésre, szinte a napi követelések teljesítésére koncentráltak. A békésebb években felhalmozott több-kevesebb tartalékuk egy-egy sarcolás, katonai beszállásolás, háborús esztendő idején elenyészett. Szerves és valamelyest a jövőbe is tekintő gazdálkodásról, igazgatásról csak 1686 után, de valójában csak a szabadságharc lezárását követő fél évszázadban szólhatunk. A város biztonsága érdekében a fontosabb útvonalakra nyíló kapukat folyamatosan őrizték a kapusok. Az erre vonatkozó legkorábbi adatunk 1598-ból való.

373 Esküszövegük feladataikat jól érzékelteti: „...Tellyes tehetséged szerint az szegény várasnak igazán szolgálsz, az kapukon ki s be járó Embereket hír nélkül ki nem bocsátasz: semmi névvel nevezendő jószágával, szekerestűi, marhástúl, míglen Bíró Uramtúl szabadság nem adatik, hírt tévén az váras házához, a szerint kik az váras tilalmas erdeibűi akár kocsin, akár Gyalog fát hordanak, ha eszedben veszed, megmondod..." 37

4 A közlekedéssel kapcsolatos előírásokat szigorúan betartották. Ezt több feljegyzés igazolja. Például „Kapusnak étszakai kibocsátásért den. 12.

1,37

3 A rendészeti feladatok teljes körű ellátásában nélkülözhetetlenek voltak a csőszök, akik a város határában igyekeztek gátat szabni a szabálysértéseknek és a magántulajdon elleni vétségeknek. Az ő esküszövegük 1677-ből maradt fenn: „Az igaz [Isten] tégedet úgy segéllyen, hogy ebben a te csőszi tisztedben tehetséged szerint igazán eljársz, a mezőket, erdőket szorgalmatosan kerülöd, mindenféle marhát mindön kérdözés nélkül, sem barátságot, sem atyafiságot nem tekintve, mindenféle bűnöst, ha híradásod esik, előtted járó bíráidnak megmondod, kezedbejáró város javadalmiról igazán bíróidnak számot adsz."

37

6 Leggyakrabban a különféle pásztorok vétettek részben az erdők tiltott használatával, részben pedig a gabonaföldek és a szőlők megkárosításával. Szőlőpásztor, erdőcsősz már 1598-ban bizto37

3 A legelső jegyzőkönyv 301 lapjáról másolta ki Hornyik János: „A sorompó említtetik." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 19%. 50. 37

4 HORNYIK János 1861. II. 509-510. 37

5 IV. 1510. M 1697.43. 37

6 IV. 1510. i/ 1677. 12.