Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 407 mindegy: az „nem él" (leabt itt), „nem is él igazán ebben a világban" (leabt jaeit amal uf dr Wealt), kotlik, gubbog (bruatid ramm), mindig csak alszik (. schlaft ja ällawail), ischt a echts Lahmwedile (igazi alamuszi), és megjósolják, hogy majd igazi mamlasz lesz belőle: blaibt a echta Tossre / en echta Tossr (a német dösen igéből). Akinél betegség, testi rossz állapot okozza a kedvtelenséget, az graumauzeg (nyavalyás, nyiszlett, beteges), akinél sírósságot vált ki, az auheilesch. A betegeskedő gyermek rakoncátlansága ezért nem von maga után büntetést: Laß doch des Kend, wenn 's ueimal leabt! Laß doch des Kend, wenn 's uein Tag leabt! (Hagyd rá, legalább most él! Ne bántsd már, legalább egy napig élet van benne!) A közmondás szerint egyébként az örökké betegeskedő gyermekek majd hosszú kort élnek meg: Die jangi Grexa, seall gait alti Hexa. (Fiatal nyafika - öreg boszorka.) A csintalanságot az ibrmiateg, ibrläschteg és boshäfteg melléknév fejezi ki, mindegyik melléknév helyteleníti a jókedv túlburjánzását. Ha jókedvűen nevet: kann kräfteg /pfheazhaft lacha. Ez utóbbi pfheazhaft szót a keményhúsú, keménykötésű gyermekre is mondják: a pfheazhafts Kend (vasgyúró gyermek). Az anyás gyermek muattresch. Aki inkább az apához ragaszkodik, az vattresch. Lehet a két szó alakjából látni, hogy a magyar anyás, apás szó nyelvileg pontos fordítása. A német nyelvben nem létezik egyik szó sem. Van nyafogós gyermek: a echts Knaufile (igazi nyafika). Aki mindig nyafog: tuat rammknaufa /rammtrieska /rammpfriaka /rammgilfa. Igekötő nélkül, melléknévi alakban is léteznek ugyanezek a fogalmak: knaufesch / trieskesch /pfriakesch / gilfesch. Ha rosszkedvű, akkor „eltört a nevetőkútja" (dr Lachrbranna ischt vabrocha). Ilyenkor durcás képet vág ( macht a Schnuda / Muarra / Zenna) és morcos (ischt muarresch). Aki haragos, az sturimuri. Bischt heit sturimuri? (Máma haragos kedvedben vagy?) Ha a kicsinek sírásra görbül a szája: macht a Pfändle. Ha a sírás végén már csak hüppög egyet-kettőt: macht a Schnäpfrle. A sírás igéje a heina, a bőgésé a musa (szó szerint: muzsikál) / piára / brella, a legerősebb a sorban a heula, mely vonítást jelent. Aki mindig tud bőgicsélni: Dia kan ällawail musa. Ha oka van a sírásnak, versikével vigasztalják: Muscht itt plära, 's weatt scha weara! (Nem kell sírnod, majd megoldod!) Ha minden semmiségre elerednek a könnyei: kammt glai s Augawassr grennt. Mikor már értelmesebb, azzal biztatják a bőgésre, hogy akkor majd kevesebbet kell pisilnie: Nu plära, nach muscht winagr branza! A nagyobbakat már kicsúfolják a sírásért, az értelmezhetetlen pfitzide! indulatszóval: Großa Esi pläred, pfitzide! (Bőg a nagyszamár, pfitzide!) Vagy a Nana, Nine szóval öregbítik a gyereket: Alt a Nana / Nine pläred, pfitzide! (Bőg az öregmama / öregapa, pfitzide!) DiI Nana, du alta, pfitzide, i tat mi schiema. (Te vén nyanya, pfitzide, szégyellném magam a helyedben!)
