Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

408 Schön Mária A NEVELÉS SZÓKINCSE A nagycsaládban szigorúan nevelték a gyermeket. Ez a szigor nem volt enyhébb az iskoláskorban sem, sem az apácáknál, sem a világi tanítóknál. De mesélik azt is a mai nagymamák és nagypapák, hogy ha hétvégeken a fonóból vagy a kocsmából hazamenet kissé hangosabbak voltak a kelleténél, akkor a csendőrök is megzargatták őket. Úgy lehet mondani, hogy az emberen gyermekkortól kezdve rajta volt az egész faluközösség szeme, mely megítélte minden szavát és tettét. A jó gyermek olyan, mint az angyal: ischt brav wia en Engl, vagy olyan aranyos, mint egy angyalka: ischt so andlich so wia a Engile. A jó gyerekek (bravi Kendr) annyiból is értettek, hogy a szülők megemelték a hangjukat (d Eitra haud d Stemm glupft). Például emelt hangon így kezdték a mondatot: Hú, a Jénekl vagy Hu freid /

freit! (a freit, freid indulatszó) vagy watt! (na, megállj / várj csak!), akkor már lehetett sejteni a viharos folytatást. Watt, i wear di scha kriaga! (Na várj csak, elkaplak még egy fordulóra!) Wenn da itt pariarscht, nach weascht siah, nach weattred's. (Ha nem viselkedsz, meglátod, 'lesz mennydörgés és villámlás.) Wenn da noeit bald ruheig bischt, nach weascht abr wischa! (Ha azonnal el nem hallgatsz, akkor majd lesz futás.) - És ennyi elég volt a rászólásból, mert apánktól féltünk. Anyánktól nem. - Lehetett ez fordítva is, amikor az anyai szigor tartotta a gyermeket inkább kordában. A rossz gyermek olyan, mint az ördög: ischt flätig wia dr Teufl. A rosszalkodás szavai: haara / wolla mitanand (hajba kapnak - a haj ill. a gyapjú szóból), Iciarma (lármázik), haud so en Läarma, daß ma tosohrig / terisch weatt (akkora lármát csapnak, hogy megsüketül az ember), (ramm)krawalla (hangoskodik), machid so en Krawall, daß ma 's bis uf Jerusalem hert (akkora lármát csapnak, hogy Jeruzsálemig elhallik), (ramm)poska (huncutkodik / bohóckodik / ugrándozik), Possa spiela (csakazértis bosszantja a felnőttet), raitschuala/rammtschichopa (eszetlenül ugrándozik a bútorok alatt és fölött), rammpuzla / rammwala (hempereg), ruckapuzla (bukfencezik), ölts anso siebrisch nawearfa (mindent fölfordít), en Baurahaufa macha (egymáson hemperegnek - szó szerint: parasztrakást csinálnak). A nevelés igen összetett dolog, valódi életművészet tisztességes, szorgalmas, jó és boldog embert nevelni. Az első pillanattól kezdve kell tanítani a szépre, a rendre, a tisztaságra, az értékek védelmére. Másrészt fegyelmezni kell sok szeretettel és kellő szigorral. Egy mélyen a torokban képzett, kissé reszelősen ejtett rövid á-val vagy báá.sr/?-sal tanítják meg a gyermeknek azt a fogalmat, hogy koszos, nem tiszta, szakadt, rendetlen. így vagy az ischt picha! (koszos / büdös) felkiáltással el lehet érni, hogy ne nyúljon bizonyos dolgokhoz, például a „kakiba", az állati ürülékbe, főleg ne vegye szájába őket. Érzelmeinek kinyilvánítására, a felnőttől kapott figyelmesség és szeretet viszszaadására is a korai hónapokban kell megkezdődnie a tanításnak. Simogatásra az