Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 437 gnamma and so buckilid gloffa, nach seall ischt ämal dr Buschi gsei. So hat ma d Kendr ema vaschreckt: Jetz kämmt dr Busche!) A fenti mumusoknál még ritkábban volt hallható a Pieprlameika, Piprameika vagy a Pidrameika neve (ejtsd: píprlamájka, pipramájka ill. pidramájka): D Pieprlameika kämmt, nach neammt sie di nei en Sack and gaht. Sie kämmt and gaht mit diar nei an Sack, nach hascht dei Sach. Nach weascht scha brav weara. (Jön ám a Pieprlameika, berak a zsákjába és elvisz. Eljön érted a zsákjával, az lesz a te bajod, majd akkor nem rosszalkodsz!) Ez az inkább nö, de néha férfi mumus (a fenti mondatban nőnemű) a néphit szerint lenn a pincében vagy fönn a padláson tartózkodik. Nyilván azért született meg az alakja, mert a lépcsőkön való mászkálástól és a leeséstől féltették a gyermekeket. A kútban pedig a kampósember (dr Hakama - a végén hosszú á-val) lakik, ott várakozik a szülői tilalom ellenére a kúthoz merészkedőkre. Róla minden gyerek tudott, mert minden házban volt ásott kút, és mindegyikben lakott egy. Férfinak képzelték el. Nem véletlen, hogy ismert Hajóson is, hiszen a Bodeni-tótól északra egészen a Lüneburgi rónáig tudnak róla, és ismertségét tekintve a vízi szellemek közt a Wassermann után (víziember) a második helyen áll. 2 4 Ez a rémalak szénahúzójával vagy kampójával lehúzza a gyermekeket a kútba. Emlegetésével a gyermekeket akarták távol tartani az ásott kutaktól: Gaud itt na en Branna, wel da ischt dr Hakama danda, nach ziacht 'r ui na mit am Heiliachr! (Nehogy a kúthoz menjetek, mert odalenn van a kampósember, az lehúz benneteket a szénahúzójával!) Aztán volt szülő, aki egyik rémalakot sorolta a másik után a gyermek ijesztésére: Dr Schackalaranza hockid danda em Keallr. Gang nu na, dott hockid dr Schackalranza! And die alt Weattrhex hockid au dott danda. Gang nu na! And da kämmt sie vam Branna rauf. Dott deascht itt nagucka, wel sie kämmt rauf. Dr Hakama kämmt au rauf. Dott gang itt na, wel dr Hakama and dr Schackalarnza hockid dott danda and sealli pfackid ui and gaud mitt ana. (A Scheckalaranza lenn ücsörög a pincében. Menj csak le, ott találod a Scheckalaranzát! Es a vén viharboszorka is ott csücsül lenn. Próbáld meg, és menj le! Most meg a kútból jön föl a viharboszorka! Le ne nézz, mert följön! Meg még a kampósember is följön onnan. Nehogy oda menj, mert ott gubbaszt lenn a kampósember meg a Scheckalaranza! Ha azok megcsípnek, már visznek is.) Boszorkány kétféle van a német néphitben. Az ismertebb a Hex, a másik a Schrättile. Az elbeszélések hallgatása közben az a vélemény alakul ki az emberben, hogy a Schrättile a démonibb, a természetfölötti, ő talán a nyomóboszorkány. Ellenük védekezni alig lehetett. A Hex ellen a kötény alatt csipiszt kellett mutatni (a Schneack macha), és nem volt ajánlatos éjszaka kinn lenni, vagy nappal azokon a helyeken járni, ahol ők tartózkodtak. Az éjszaka érkező Schrättile ellen pedig az 2 4 BEUL, Richard - BEHL, Klaus 1996. 938-939. An Häufigkeit und Wehe der Verbreitung kommt nach dem Wassermann der Hakelmann, der ... südlich vom Bodensee, nördlich etwa von der Lüneburger Heide begrenzt wird.
