Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 415 neve. Köllött hozzá egy hosszít drót vagy vékony fa, ilyen széles papír meg egy gombostű, és rá vót tűzve. A papírból csigaszerűen egy kígyót vágtak. Olyan formája vót, mint egy kígyó. Föltették a kemence tetejére, és akkó a melegtű ekezdett magátú forogni. Egész nap ment, egész nap. Dísznek vót az nekünk ottan. Örűtünk neki, forgott, jé, milyen szép! Nagy öröm a gyermekeknek az egyszerű zeneszerszámok elkészítése és megszólaltatása. Májusban készült a Maeiapfleta (füzfasíp - szó szerint: májusi síp). Általában télen, amikor az édesapa a konyhában söprűt kötött, a gyermek a cirokból elkészítette a cirokmuzsikáját (Zirockmuse). Kedvelt a fésűmuzsika is (Kamplmuse). A búgó gomb (Schnuarra) is érdekes zenei hangot ad, ráadásul harmonikamozdulatokat lehet vele végezni. Gomb vagy két darab 10 cm-es fa és egy madzag kell hozzá. - Mi fával csináltuk a Schnuarrákat. A két széléhez oda volt kötve a madzag, és az ujjak között a fát fogták. Kicsit megtekertük, és egyre gyorsabban forgott, nem is lehetett látni a fát. - Ha a sarat megfelelően megformázták, földhöz vágva nagyokat lehetett vele lőni (schiaßa). Bodzából készítették a durrantyút (Klepfed). A fűmuzsikát (Fuzr) a hangja miatt „fmgolónak" mondták ugyanúgy, mint a hasonló módszerrel füzfagallyból készült Fuzrt. - Összeállítottunk egy zenekart. A fűzfából Maeiapfletákat csináltunk. A Fuzr adta a ritmust. Az egyik síp vékonyabban szólt, a másik mélyebben. Olyan volt, mint a békaricsaj, de jó volt, taktus volt benne, minden. Megvoltunk? Megvoltunk. Jó délután volt? Jó. Erdő-mező virágai és növényei a lányoknak adtak jó ötleteket. Mindenféle gyűrűkkel (Reng), nyakláncokkal (Kettamma), koszorúkkal (Kränz) ékesítették föl magukat, amiket virágokból fontak, vagy szalmaszálból, pitypang szárából fűztek. A pitypang szárát betépve és vízbe dobva varázslatos formájú „mennyországkulcsok" (Hemmlschlissl) formálódtak. Ha szálló termését fújták, azt számolták, hány évig élnek. - És amennyit tudtunk fújni, annyi évet élünk még. Lassan fújtuk, hogy sokáig éljünk. Volt annyi eszünk. - A pipacs kibontva és kifordítva egy-két mozdulattal csuhás pappá (Pfaff) változott. Az útifű hosszú szárából hurkot formálva messzire lehetett lőni a termését. Kukoricacsőből, a nagy gyökerű vadmuharból, a csutkából hamar kész volt a baba. A házikónak vagy toronynak nevezett csutkavár (Häusle vagy Tuarm) megépítése már kis ügyességet kívánt. A bogáncs (Klauba) igen jó játék, ha szobabútor készül belőle, és nem a barátnő haját vagy ruháját ragasztják össze vele. Amikor a lányoknak több mozgásra volt igényük, akkor a következő játékokat játszhatták: labdázás (Bauballa), Kiletschla (?), Wiatala eilega / vaschiaba - a szerkezetet nem tudjuk lefordítani, de többek leírása a szembekötősdi játékra emlékeztet), Kohleffili giez (szembekötősdi - szó szerint: fakanalacska szúrj), Schualrhupsa (ugróiskola), Mo ischt d Frau Rosi 1' 1 (Hol van Roza nyanya), Tetschkrla (páros forgónak játsszák, de csak a Tetschkrla nevű ételről tudjuk, hogy az barátfíilétjelent), Atraschlenka (kígyójfarka), Vaschlupfr spiel (bújócska), Millhäfala am1 4 Roza nyanya helyét a germán mitológiában lásd SCHON Mária 2006. 131-133.
