Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 377 Ebben az időszakban hét és nyolc óra között volt a reggeli. Utána ki kellett menni a határba dolgozni - amit parancsoltak. Ezalatt a szarvasmarha a karámban, a lovak az istállóban voltak. A disznóknak is volt karámja. Volt egy hosszú góré. Alatta mind üres volt, ahol állatokat lehetett tartani. Előtte volt egy nagy disznókarám, deszkákból. A góré nagyon hosszú volt. Aztán voltak leválasztott malacok, külön voltak az anyadisznók. Anyadisznók, hízók, süldők - külön, sorrendbe '! Délben meg kellett itatni az állatokat. A tanyaudvar közepén volt a gémeskút, mellette két fatörzsből kivájt, hosszú vályú. Tizenegy órakor hajtottam be nyáron, odamentek inni az állatok, de délután három óra felé megint kihajtottam, akkor odamentek a kúthoz. A vályú sosem volt üres, a vízről mindig gondoskodni kellett. Nyáron a nagy hőségben volt egy félórányi pihenőidő a cselédek számára is. A tanyaudvaron a fák alatt lehetett egy kicsit pihenni. Délutánonként a béresnek részt kellett venni a szezonális földműves munkákban. Volt kukoricaekézés. Két eke ment egyszerre. Ez hetekig kitartott, mert akkor háromszor ekézték a kukoricát. A sorok végén volt egy kis pihenés, egy kapanyélre való támaszkodás, dohányzás. Nem kellett gyorsan megfordulni, meg nem is értek ki egyszerre. Valaki mégis csak hátrébb volt. Akkor vagy segítettek neki, vagy rágyújtottak egy cigarettára ... És akkor volt egy rövid kis tanács, és akkor rögtön beálltak. A gazda nem hajtott bennünket. Ha egymást hajtották, az már az ő problémájuk ... De a gazda nem mondta soha, hogy gyerünk, gyerünk... A földekről a tanyára bejőve még az állatok esti ellátása következett, majd nyolc órakor volt a közös vacsora. A másnapi munka megbeszélése és az állatok ellenőrzése után le lehetett feküdni. Másnap reggel megint jött a gazda, ő volt az ébresztős: - Stefi! Fölkelni! A gazdacseléd helyzete A cselédekkel való bánásmód Kübler István jól érezte magát a gazdaságban, a legkedvesebb a gazdasszony volt vele. Jó emberek voltak ...A cselédek náluk egy asztalnál ettek a gazdával. Ugyanazt ették. Lehet, hogy megszerettek. Én ugyanabból a szalonnából ettem, csak kérnem kellett, én nem vághattam. Volt az a bizonyos házikenyér, azt annak idején ők sütötték. -Vendel bácsi, kérek egy kis kenyeret, vagy kérek egy kis szalonnát...