Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)
376 Bereznai Zsuzsanna Odatette az ember a kezét a lónak a hátsó combjához, aztán föl, a hátára ... Hogy is mondjam? Mi, emberek megszoktuk az állatokat, az állatok megszoktak bennünket. Tehát ez így harmonikusan működött... A tehénistállóban is: sose volt olyan, hogy egy tehén megijedt volna, hogy az ember, mi megverjük ... Nem. Este az abrakot megkapták, kisöpörve a jászol. A széna után meg lett itatva vödörrel. Egy szarvasjószág két vödör vizet kapott. A lónak kevesebb kellett. A ló nem olyan, mint az ember, hogy addig iszik, míg el nem szédül. Az állat, az tudja, hogy mennyi... A birkáknál volt vályú, azok állandóan ihattak. Ott csak azt kellett nézni, hogy van-e még a vályúban. Munkák tavasztól őszig A tavaszi időszaktól kezdődően másképp működött a gazdaság rendje. Nyáron hajnali négy órakor keltem. A Nappal éltünk. Amikor a Nap kelt, akkor keltünk mi is... Reggel először kihajtottam a disznókat, addig ők takarítottak, tettek be eleséget nekik. Majd behajtottam, akkor minden ajtót be kellett tolózni. Garán volt birka is, ott a birka és a disznó egyszerre lett kihajtva a baltacintáblába, egy kijelölt helyre. Volt két kutyám, az volt a parancs: kárt ne tegyek. Minden legeltetés a tanya területén belül történt. Attól függően, hogy mely táblán mit termeltek. Attól függően állapították meg, hogy rá lehet-e menni a búzavetésre a disznóknak. Télen rá lehetett menni a búzavetésre a disznóknak, akkor legelhettek. De tavasszal megindult a búza növekedése, akkor már nem legeltették. Akkor hozták a boronákat. A búza-, a kukorica-, a baltacin-táblában a gazda lelépett például egy ötven lépést, és leütött oda egy karót, hogy idáig lehet legeltetni. A szélesség ... azt is kimondta, hogy ne össze-visszagázolják, ahogy fellegelik, úgy lehet továbbmenni. Azt az állaton is lehetett látni, hogy mikor lakott má 'jól. Akkor má ' be lehetett hajtani. Mert szomjas is volt. Volt olyan, amelyik már kezdett kérődzni. Amikor a zab le volt aratva, akkor el kezdett szépen hajtani, lehetett a jószággal rámenni. Nem számított, ha lelegelték. Egy darabig lehetett a búzatáblára is menni, de nem volt szabad jóllakatni. Amikor már megvolt az aratás, akkor már rá lehetett hajtani, mer' a kalászok, amik elvesztek (gereblyéztek is, de azért mégis maradt hátra kalász, amik tele voltak magvakkal), akkor ők azt összeszedték. Van az a sárga virág, a vadrepce - azt is megette a szarvasjószág is. Ott már turkálhattak, tehát odahajtottam. Nem kerültem mindennap a végére, csak egy darabon. Amikor a kukoricaszár kévékbe volt rakva, akkor oda is hajtottam. Mindig volt olyan hely a tanyaföldön, ahol az állatok éppen tudtak legelni.
