Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 375 Az is igaz volt, hogy a tarack ... Amikor a disznó kinn volt, nemigen talált, én ráhajtottam egy táblára, ahol volt tarack, az utolsóig kiszedték a tarackot. Kitúrták, egészen mélyen. És tiszta világ lett! Télen a béresek még sötétben, mielőtt kivilágosodott volna, ellátták a teheneket is. De télen a teheneket nem hajtották ki legelni. Ha jó idő volt, a béres fél tizenkettőig is kinn maradt a disznókkal. A kommenciós béres a lovakkal foglalkozott és a disznókkal, Kübler István, béres pedig a szarvasjószágot, a birkákat és a disznókat látta el. A disznó közös volt, de a legeltetéskor mind az enyém volt! Télen az állatokat a kihajtás után az istállóba hajtották be, a karámba nem. Oda csak kitolták a trágyát, amikor reggel kitrágyáztak az istállóból. A téli délutánokon a férfiak seprükötéssel foglalkoztak. A cirok megtermett a tanyán, a fűzfavessző is volt a határban. A kommenciós béres volt a mester, Kübler István pedig segédkezett: Volt cirokseprűkötés és vesszőből utcaseprü-kötés. Nekem kellett a cirokról a Josztalékot leszedni, a fűzfavesszőt hasítani, vékonyra lekaparni. Én mindent tudtam csinálni, amit ő mondott, de ő kötötte össze. Ha rám volt szorulva: itt fogd meg, ott fogd meg... Téli délutáni munka volt a kukoricamorzsolás is. Volt egy nagy fészer, melyet kifejezetten erre a célra használtak. A fészerben különféle mezőgazdasági gépeket tartottak, s ott volt a kukoricamorzsolás helye is. A gazdának morzsológépe is volt. Azután az állatok körül is volt teendő. A disznók kifutóját - úgy hittak, hogy akó - mindennap ki kellett trágyázni, mert sok volt benne az állat. A sertéseknek volt egy beton vályújuk, amibe a moslékot kapták a konyháról. A góré alatt is voltak állatok, ott csak homok volt, ott feküdtek benn. A disznóólnak kifutója volt, oda köllött a sok seprű, azt söpörni. Télen már délután két órakor elkezdődött az etetés előkészítése, majd az etetés elvégzése után még takarítottak is az állatok körül. Az ízikszárat ki kellett vinni, az állat alját megigazítani, trágyázni, a tehén farkát megmosni, a villával kibogozni ... Szép nagy lett. És mikor jött a gazda, akkor nekem öröm volt, amikor mosolygott, mikor látta: — Hmmm! Du hast ?????? Megdicsért. Én máma is olyan vagyok. Ha én munkához nekifogok, nem szeretem a felit elvégezni. A vacsora este hat órakor volt, amikor sor került a napi munka értékelésére és a másnapi feladatokra. Vacsora közben már voltak a megbeszélések. Mit is tettünk aznap - az egész család ott volt. Elbeszélgettünk, mint egy család. Nem volt kisebbségi érzésem ... Meg bolondoztunk, tréfálkoztunk. Aztán megbeszélések voltak: mi volt ma, meddig jutottunk, holnap hol lehet folytatni. Vacsora után a szarvasjószágnak kellett kukoricaszárat adni és szénát. A béres ellenőrizte, hogy az istállóban nem maradt-e valamely tehén vagy ló szabadon.