Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

354 Bereznai Zsuzsanna zabot, tíz centi tarlót hagyva, és mellette megmaradt a baltacin, mert az még akkor rövidebb volt, utána már az is nőtt később, kifejlődött teljesen. A bükköny a gyenge termőképességü homoktalajok őszi vetésű évelő növénye. Két évig tartották egy helyen, utána búzát vetettek a helyére. A levágott baltacin táblára trágyát hordtak, majd beszántották. Volt olyan tábla is, ahol a zabbal együtt bükkönyt is vetettek. Egy másik táblában pedig önállóan volt elvetve a zab, melyet tavasszal vetettek. A zabot és a bükkönyt egybe, egyszerre tették be a vetőgépbe. Először a rozsot learatták, később megnőtt a bükköny is. A bükköny csak egyéves növény, mindig hagytak a következő évre magnak valót. Ami visszamaradt, az újból kihajtott, és ez volt az állatoknak a legelőjük. A kukoricaföldön a szárvágás után is ráhajtották az állatokat, ott is maradtak vissza csövek, ott is nőtt gaz, azt az állatokkal legeltették föl. Ez volt az olcsó gazdálkodás! Hajóson nem volt ilyen gazdálkodás. Nem volt sem baltacin, sem bükköny. Ott nem volt tanyavilág, csak a pauráknak volt tanyája. A búza az embernek kellett a kenyérre, a kukorica az állatoknak, a zab a lovaknak, a kukoricadara a teheneknek. Mind, ami megtermett, az állatokkal lett föletetve. A húsból, a tejből, a savóból - mindent fölhasználtak, nem veszett el semmi. És ebből pénzeltek, és nem is akárhogyan. Nagyon jól jövedelmező gazdálkodás volt, amit ők csináltak. Szőlője is volt a gazdának, de nem a tanyaföldön, hanem különálló, homokos területen. Fehér és kék szőlő egyaránt termett benne. A tanyaudvaron csak akácfák voltak, valamint több istálló, disznóól, tyúkól és karám is volt a gazdasági udvaron, egy kukoricagóré és két szérűskert is volt az istállókhoz közel. A csibék itt tanyáztak a szalmában meg ízikszárban - széttojtak. Én legalább tíz-tizenöt helyet tudtam. Volt egy kapalom, nem volt rajta zsinór, abba összeszedegettem. Volt olyan nap, amikor több mint százat szedtem össze. Ott Ede gazdaságának állatállományát 1937-ben hetven szarvasmarha (fejőstehén, bika, üsző), százharminc disznó (ebből harminc-negyven választási malac), tizenkét ló és hatszáz tyúk alkotta. Két kutya is volt a tanyán, Lujzi és Bogár. A szarvasjószágot a tejhaszonért tartották, el nem adtak belőlük. A tejszínt és a vajat vitték eladni a faluba. A fölözött tejből édes túró készült, a savót pedig az állatok kapták meg. A lovakat tenyésztették is, de csak maguk számára - a földműves munkáknál és a teherszállításnál alkalmazták őket. A nagy istállóban hetven szarvasmarha volt és a lovak. A bikák egy korláttal voltak elválasztva, azok erősebben voltak megkötve, mint a tehenek. Először tartottam tőlük, de azután jó barátok lettünk. Elfogadtak mindent tőlem - emlékezett az egykori gazdacseléd. Úgy gazdálkodtak, hogy tudták, mennyi disznót tudtak eltartani, mennyi szarvasmarha kell ehhez. A tejfeldolgozásba is bele kellett segíteni. A kommenciós cse-