Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

352 Bereznai Zsuzsanna KÉT ÉV VASKÚTON Az első év Ott Ede gazda tanyáján (1938) Az elszegődés A vaskúti tanyás gazdaparasztokhoz elszegődött cselédek többsége Hajósról, talán csak egy-két százalékuk pedig Bátmonostorról származott. A gyerek nem volt sokáig gyerek Hajóson - az elemi iskola hat osztálya után ezt Kübler István is keservesen megtapasztalta: Amikor a nagymamám átadott a szüleimnek, hogy tizenkét éves lettem, akkor már nem jártam iskolába, azt mondta a nagymama, máig is emlékszem: - Idáig itt lehetett nálunk, ezután menjen a szülőkhöz. S azután egy hónap múlva szegődtem Bácskába. Hajóson volt egy olyan szokás, hogy elküldték a gyereket gazdához - ott megtanul viselkedni, tehát mórest tanul, szorgalmat tanul. Ez volt akkor a bölcs dolog. Ha hazajön, egyszer önálló lesz, akkor tudjon gazdálkodni. Hogy kerültem én oda? Mintha ez egy kötelezettség lett volna. Ha valaki kimaradt az iskolából - sokkal módosabb gazdáknak a gyereke is -, elkerült oda. De nem mindig voltak rászorulva. Éppen úgy, ahogy máma Németbe mennek a fiatalok. Voltak ott három-négy évet, hazajöttek. A gazdák lovas kocsival vagy autóbusszal jöttek a gyermekekért. Egy évre fogadták fel a legénykéket, a munka vízkereszt után, január közepén kezdődött és újévig tartott. Az év közben évente két alkalommal lehetett hazautazni szabadságra. Az egyik ilyen alkalom a hajósi Imre-napi búcsú volt, a másik szabadságot pedig vagy a húsvéthoz vagy a pünkösdhöz kapcsolódva vehették igénybe a gazdacselédek. Jött a gazda januárban, 1937-ben, Vas kútról. Jött a gazda, hogy van-e bojtárgyerek, aki elmenne hozzá, ennyi és ennyi állata van. Bejött a házba. Ott Edének hívták, a vaskútiak németül így mondták: Schmiedjurkas Ede Vettr. Kübler István édesapja megegyezett a gazdával, hogy a gyermek mennyiért szegődik el hozzá, Vaskútra. Az egyezség szerint az első évben a gazdacseléd legényke százhatvan pengőt kapott és teljes ellátást. Ezután autóbuszra ültek, elmentek Bajáig, onnan pedig szekérrel utaztak Vaskútig. Mire odaértek, már beesteledett, ezért a falubeli házban aludtak. Ott megvacsoráztam, és jött a Rézi néni, megkérdezte, hogy mennyi bért adott nekem az Ede bácsi. - Százáznegyven pengőt. - Mein Gott! Annyi pénzt adni egy ilyen gyereknek? Hát téged ebbe a pénzbe bele lehetne csavarni ... Nem kellene ruha...