Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai
18 Mészáros Mónika - V. Székely György említése 5 5, de a hazai késő középkori leletanyagban sem túl fordulnak elő." 0 Mocskonyi Melinda szerint a XIII-XIV. században főként az oldalbetétes, oldalt fűzős bokacipő volt elteijedt hazánkban és a környező területeken, ezt egészíti ki majd a XIII. század végétől elteijedő — s a XIV-XV. század folyamán Európa-szerte közkedveltté váló - bokapántos, hegyes orrú, vagyis csőrös cipő. Ez utóbbi legelső magyarországi példányát az 1996-os Ostrom utcai ásatás kútjából sikerült megmenteni , oldalbetétes lábbeli azonban az Ostrom utcain kívül is került már elő. 5 8 Az oldalbetétes, oldalt fűzős cipőfajta a több részből szabott európai cipők legkorábbi és leghosszabb ideig tartó viselete volt. A X-XIV. századból zárt, egyenes kivágású, oldalt fűzős félcipők igen nagy számban kerültek elő lengyel ásatásokon. Gdanskban és Wolinban a feltárások tanúsága alapján a XII. században szinte kizárólag ilyen cipőket viseltek, ezek a Budán talált oldalbetétes félcipők legkorábbi analógiái. Londonban a XIII. század elejétől ismert az oldalt fíízős fazon. 5'' A lábbeliviselet kutatásának egyéb forrásai eléggé szűkszavúak. Csak a késő középkoriakat illetően van adat a cipők formájára és készítésmódjára nézve. A XV. század végén már egyre gyakrabban említik a lábbelik magyar neveit is, bár a bocskor, cipellős, kapca szavunk már az 1380-as években megjelenik az írott forrásokban. Későbbi - XV. századi - megjelenésű csizma és sólya szavunk, majd a XVI. században bővül nyelvezetünk a saru, cipő, szekernye, papucs, pacsmag szóval. Irásné Melis Katalin két csoportra osztja a XII-XIV. századi budavári leleteket: 1. zárt felső részű, bokáig érő félcipők; 2. különböző magasságú, puha bőrből készült száras lábbelik. Véleménye szerint ezeket valamilyen kiegészítővel, de anélkül is viselték. A lábbelik e két alapvető csoportba való sorolása az egész középkor alatt szükséges. Úgy tűnik, hogy a 16. századra a gótikus formák csak díszítőelemeikben változnak, azaz a késő középkori lábbeli viselet elemeit, a jellegzetesnek tűnő darabok formai előzményeit már a korábbi évszázadok emlékei között is megtalálhatjuk. Ez a lábbeli természetes funkciójából adódik, ezért a divathullámok hatására csak a lábbelik másodlagos jegyei változnak. 6 0 5 5 Végh András Budapest-Ostrom utcai ásatásából közli MOCSKONYI Melinda 1999. 347.; írásné Melis Katalin Dísz téri ásatásából: ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1973. 87-102.; Sopron-Előkapu lelőhelyről: MOCSKONYI Melinda 1997. 335-355. 5 6 Szentkirályon a XVI. század második felében végleg betemetett kútból is került elő lábbeli (PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 87.), emellett megemlítendők a simontornyai vár bőrleletei (ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1987. 157-166.) és a legutóbb talált ezres nagyságrendű bőrlelet - melynek egy részét lábbelik tartozékai tették ki - a 2006 decemberében kezdett sárospataki feltáráson került elő a vár keleti fala melletti területrendezés és beépítés előtti leletmentés kapcsán (Ringer István beszámolója a Múlt-kor internetes portálnak). 5 7 MOCSKONYI Melinda 1999. 347-350. 5 8 ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1973. 87-102.; MOCSKONYI Melinda 1997. 335-355. 5 9 MOCSKONYI Melinda 1999. 348. 6 0 ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1987. 159.
