Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai
Egy Árpád-kori település kútjai 13 en egyetlen ép szerkezet sem maradt fenn a feltárások idejéig, így a kútház rekonstruálása a legtöbbször lehetetlen. 4 4 Néprajzi adatokra és középkori ábrázolásokra támaszkodhat csak a kutató, aki a kutak feletti építmény hajdani alakját próbálja elképzelni. A béléssel ellátott, feltehetően emberi fogyasztásra alkalmas vizet szolgáltató kutak közül kettő esetében - a 230. és 250. kútnál - figyeltünk meg cölöplyukak sorai által kijelölt felszíni építményeket, melyek alapja enyhén a földbe mélyült, s a bélelt kútgödör felé lejtett. A 250. kút esetében a négyzetes alaprajzúra ásott kútház padlószintje mintegy 20-34 cm-ig, a 230. kút esetében kb. 30-50 cm-ig volt az „altalajba" süllyesztve. Tetőzetük omladékáról a fentiekben már szóltunk. A négyzetes alaprajzú házfoltok szélein - félig a foltba olvadva, teljesen beleásva, vagy esetleg 20-60 cm-rel odébb, a folton kívül lemélyítve - cölöplyukak sorakoztak első ránézésre némi összevisszaságban. Hosszasabb megfigyelés után azonban a cölöplyukak a 230. kút felett egy egykori hosszanti, szabálytalan, enyhén széttartó oldalú téglalap alakú házat jeleztek, míg a 250. kút felett minden bizonnyal egy kerek, vagy ovális tetőszerkezetre utaltak. Az utóbbi kút esetében a lemélyedések szabálytalan közönként voltak leásva. 4 5 Ezek rendjébe azonban nem minden cölöphely illeszthető be; mindkét kútnál számolnunk kell ugyanis olyan cölöplyukakkal is, melyek vagy megújításokként értelmezhetőek, vagy éppen nem a kúthoz tartoztak, korábbi, vagy későbbi keletkezésűek. A 250. kút esetében a déli sarok összesen öt cölöplyukat tartalmazott, melyek közül 2-2 egymás mögött foglalt helyet (ezek: 250/C-253. és 250/D-250/A). Nagyságuk és mélységük körülbelül megegyező volt. A két pár cölöplyuk belső, a házfolton belül, közvetlenül a hengeressé váló kútgödör szélén lemélyülő kettőse (250/C és 250/D) - összekötve őket egy képzeletbeli vonallal - szinte szabályos körívet rajzolt ki az északi és északkeleti oldalon lévő cölöphelyekkel (250/F, 250/E, 254. és 258. objektum). A körív (átmérője kb. 5 m) középpontja így a béléses kútgödör középpontjától kissé északkeletebbre helyezkedik el. Közelebb kerül azonban ez a képzeletbeli középpont a deszkaszerkezetes kútgödör mértani közepéhez, ha egy nagyobb sugarú kör ívét (átmérője kb. 6,5 m) követjük, melyet a fent említett cölöplyuk párok külső elemei rajzolnak ki a többi cölöplyukkal. Ezek (250/A és 253. obj.) a ház foltján kívül esnek, s talán a belsők megújításaként értelmezhetőek. Más értelmezés szerint az is előfordulhat, hogy a külső cölöplyuk pár a kútház bejáratát volt hivatva jelölni. Ha ez a kérdés nem is dönthető el ennyi idő távlatából, annyi mindenesetre biztosra vehető, hogy a bélelt kutat felszíni építmény fedte be tetőszerkezetével. Két cölöphely nem illik a fentiekben leírt sorozatba sem nagysága, sem mélysége folytán, 4 4 Néhány kivétel azért akad, pl. Miklós Zsuzsa Márianosztra-Toronyalja lelőhelyen olyan XIV. századi kutat tárt fel, melynek betöltésében 25 db, főként az egykori kútházhoz tartozó gerenda maradt épen, melyek méretei alapján egy 4,3x4,4 m alapterületű és 5,5 m magas tetőszerkezetű kútházat rekonstruált (MIKLÓS Zsuzsa 2003. 201. és 9. ábra. 9). 4 5 Említésre érdemes az a megfigyelés, hogy a 250. kút K-i és Ny-i sarkában nincsenek cölöplyukak, ott bolygatatlanul megvan a ház négyzetes alaprajza.
