Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 83 - és mocsarak fogadták. A földek elvadultan hevertek, s először a mocsarakat kellett lecsapolni: rengeteg árkot kellett ásni, s az onnan kitermelt földet fölmagasítani, hogy járható utakat építsenek, melyeken eljuthattak a földjeikhez és megművelhették azokat. Emellett az áthatolhatatlan bozótokat is meg kellett szüntetni. Heipl Ferencné Schafflar Miadi Bäs így emlékezett a nagyszülőktől hallott történetre: Akkor Németországban is nagy adók voltak, az embereknek sok adót kellett fizetniük. Egyszer a nagymise után hirdetés történt. Azelőtt itt is szokás volt. Mikor az emberek kijöttek a templomból, a kisbíró a templom előtt várt, és kihirdette a tudnivalókat: kinek mije van eladó, vagy mije veszett el meg ilyesmi. Vasárnap mindig, mert akkor sokan mentek templomba, és olyankor hallották a legtöbben. Ott kinn is így volt. Az egyik Nagyboldogasszonykor kihirdették, hogy el lehet jönni Magyarországra, itt adnak nekik földet, hogy meg tudjanak élni. És a fiatalok akkor is olyanok voltak, mint ma, hogy távolabb keresnek munkát. Egypáran összebeszéltek, hogy ők próbát tesznek, és eljönnek ide. És el is jöttek, a Dunán jöttek le. De nem volt szerencséjük, mert a farkasok elpusztították őket. Utána egy ideig szünet állt be. De aztán újra hirdettek, és néhányan újból szerencsét próbáltak. Az érsek, a kalocsai érsek kért embereket. Akkor ez a dolog ismét beszéd tárgya lett az emberek közt, és hát némelyek mégiscsak fölkerekedtek. Na, akkor másodszorra magukkal hozták a Máriát, l hogy védelmezze meg őket. Én így hallottam a történetet. A hagyomány szerint a Hajósra betelepült parasztok elhozhatták állatállományukat az óhazából, de többségük nincstelenül érkezett. Egyes telepesek - a tiltás ellenére - szőlővesszőt is hoztak magukkal. 18 Azt is számon tartja a hajósi szájhagyomány, hogy az első betelepülők közül egyesek kimentek az óhazába, és onnan hoztak vetőmagnak való krumplit (Krampiarasuma) - az első időkben így jutottak vetőkrumplihoz. Arra is emlékeznek az idősek, nagyszüleik elbeszélései alapján, hogy az első időkben a kalocsai érsek látta el őket minden olyan dologgal, amire szükségük volt a mindennapi élethez és a munkához. A népi emlékezet azt is megőrizte, hogy melyik volt a legelső ház a betelepüléskor: a Runi család vesszőfonatú háza az Öreg utca (Alta Gass) legvégén. Az 1800-as években Barra István nagyapja négy képet festett a család temetőbeli kápolnájának a falára, mely a bevándorlást ábrázolta. Mindegyik képre egyegy szekér volt festve. Az elsőn egy kocsirakomány gyermek látszott. A másodikon a kocsis mögött a felnőttek ültek. A harmadik képen az volt megfestve, amint a gabonát magukkal hozták. Végül a negyediken a ruházatuk volt látható, egy csomó láda, és ezek egyikén volt a Mária-szobor is. 19 17 A templomi Mária-szobrot. 18 Más vidékek telepesei is hoztak magukkal szőlővesszőt, a rizling fajtát említik. Hajósra a Rajna-vidékről is érkeztek betelepülők. 19 Amikor 1944-ben az oroszok bejöttek a faluba, elvesztek ezek a képek.
