Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

80 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Hajós a Kalocsai Sárköz települése. A község területét valaha mocsaras, vizes rétekkel váltakozó tölgyerdők borították. A középkor folyamán a tölgyesek nagy részét kiirtották, a mocsarak egy részét lecsapolták, s a helyükön földművelésre alkalmas területeket alakítottak ki, majd akác- és fűzfaerdőket telepítettek. A hajdani mocsarak nagy részét a XX. századra már lecsapolták, de a község mai belés külterületén egyaránt találhatók mocsaras-nádas helyek. Erre utalnak a helyi idős emberek által napjainkban is használatos sváb földrajzi nevek: a fiatalabb falurész, az Ensl, azaz a 'Sziget', a Mihlamaraschtgraba, a 'Malommocsár-árok', a Lâcha, a 'Pocsolya' elnevezés, és aMarascht is mocsarat jelöl. Amikor a hajósiak itt letelepedtek, a föld még nem rendelkezett akkora értékkel, mint napjainkban. Eleinte, kényszerűségből főleg csak legelő- és rétgazdálkodást folytattak az emberek. A sűrű vízhálózat és a Duna gyakori áradásai miatt pedig úgynevezett ártéri gazdálkodást voltak kénytelenek kialakítani, mert csak így tudtak együtt élni a vízzel. Ez az ártéri gazdálkodás a XX. század közepéig, a téeszesítésekig folyt. A mélyebb részekről kiemelt földön, a vizesárkok közötti keskeny sávokban gazdálkodtak. Innen származnak a határnak a „kertek" elnevezésű régi nevei: a Krautgäta ('Káposztáskertek') vagy a Hampfgäta ('Kenderkertek', amit ma Kenderföldnek mondanak).

10 Képzeljük el, amikor a XVIII. században a német bevándorlók bejöttek, egy Duna-szabályozás és egy Kanális-építés előtti állapotot találtak, ahol a Duna kénye-kedve szerint kanyargott, és az áradások a népnek évről évre nagyon sok szenvedést és kárt okoztak. Komoly megfontolások intenek bennünket abban a kérdésben, hogy higgyünk a népi emlékezetnek, mely szerint akkoriban hajóval egészen a mai Hajósig el tudtak jönni az emberek, s az egykori hajókikötő valahol a pincéknél volt - ahol a tőzeges-lápos terület hajóláncokat dobott a felszínre. A mocsaras táj akkoriban maláriát idézett elő - nem véletlenül nevezték a korabeli Bácska vidékét „a németek sírjának". A német köznyelvben és a hajósi nyelvjárásban is fennmaradt egy kis vers arról, hogy a bevándorlás utáni első három nemzedéknek milyen sors jutott:

11 Die eschti dr Tod, / die zweiti d Not, / die dritti s Brot. (Az elsőnek a halál, a másodiknak a szükség, a harmadiknak a kenyér.) Mendier Ferencné Geiger Mária visszaemlézése szerint: 8 A Kalocsai Sárköz másik két, Hajóssal szomszédos településéről lásd: HECKENBERGER Péter 1991, BÁNÁTI ( Miklós 1969, ARNOLD Erzsébet - KNIPL István 2003. 9 Az Őrjeg lecsapolására két társulat alakult: 1872-ben a Pestmegyei Ármentesító Társulat és 1909-ben a Pestmegyei Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat. 1886-1894 között elkészült a halom-maloméri csatorna, valamint a hajós-csanádi csatorna. A kanális ásását 1912-ben Bajánál kezdték meg. Az 1930-as években befejeződött a főcsatorna kiépítése és a mellékcsatornák kikotrása. A Duna szabályzását a kormány végezte: 1810-1860 között levégták a kanyarulatokat, 1860-1900 között a mederméretet négyszáz méterben határozták meg, hogy a folyó folyamatosan elszállítsa a hordalékot. 10 A Fácánosi erdőn át vezetett a kis út, azon át mentünk a Hampfgätahoz. 11 MANHERZ Károly 1984. 6-7.