Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 79 A svábok méltán voltak büszkék szorgalmukra. Katona Imre néprajzkutató a következő emlékét idézte fel erről:

5 „Apám, néhai id. Katona Imre 1905 táján, érettségi után, Makóról legyalogolt Orsováig, világot akart látni. Mint diákot sok helyt ismeretlenül is szívesen fogadták. Tudott németül, s egy temesközi (bánáti) német-magyar faluban is megállt, németek látták vendégül, akik németül beszéltek ugyan, de magyaroknak tartották magukat. Ezt mondták: Wir sind bessere Ungaren, als jene Magyaren dort! [Oda mutatott.] Weil wir arbeiten fleissig fur unser Land, aber die Magyaren trinken und singen mehr, als arbeiten." (Mi jobb magyarok vagyunk, mint ott azok! Amíg mi szorgalmasan dolgozunk a hazánkért, addig a magyarok isznak és dalolnak, ahelyett, hogy dolgoznának.) Ma már a hajósi svábok is Magyarországot tekintik hazájuknak, s az óhaza, Németország már csak a távoli múltat és a külföldöt jelenti számukra. Legtöbben közülük mégis azt vallják: mi svábok vagyunk és azok is maradunk. * A vidék, ahol élünk, meghatározó földrajzi eleme a Duna, mely itt, ezen a vidéken középszakasz jellegű, ami azt jelenti, hogy lerakja a hordalékát.

6 így a folyótól távolabbra eső területek mélyebb fekvésűek - ennek a gyakori árvíz a következménye. Tízévenként átlagosan huszonnyolc árvíz látogatta meg e tájat a Dunaszabályozás és a mocsárlecsapolást szolgáló gátépítés előtt. A hajósi pincék előtt elterülő mocsár helyén épült ki a Kanális, hivatalos nevén a Duna-völgyi főcsatorna, ahol még a magyar honfoglalás idején is a Dunának egy ága folyt, amely Baja fölött folyt vissza a Dunába. Ennek a hajdan kifejlett folyómedernek ma Őrjeg a neve, amit Vörös-mocsárnak is neveznek. A hajósiak pedig Vörös-tengernek (s Rot Meer) mondták.

7 Az Orjeg a térség legalacsonyabb része, mélyebben fekszik a Duna medrénél. Minden jel szerint ez hajdan a Duna folyásának egy ága volt. A korabeli térképeken jól látható, hogy Hajós ebben a mocsaras tájban rakott fészket magának. Magyarázatul az szolgálhatott, hogy az Akasztóig fölhúzódó hatalmas Orjegen mindössze két helyen volt átjáró: északon Akasztónál és itt, a déli tájon pedig Hajósnál vezetett ki út a hátságra. A kalocsaiak a bajai vásárokra a hajósi átkelőn keltek át. Mivel az Orjeg helyén régen a Duna egyik ága folyt - a néhol másfél kilométer széles tőzeg bizonyítja azt, hogy akár főmeder is lehetett. A keleti oldalon a mocsárnak csak a hátság parancsolt megálljt, a Hajósnál húsz-huszonkét méter magas homokdomb vonulat. 5 Kézirat a szerző (BEREZNAI Zsuzsanna) birtokában, 2000. 6

ROMSrCSImrel998. 15-52. 7 Vörös tengernek valószínűleg azért nevezték a Hajóst minden oldalról körülölelő mocsarat, mert helyenként tőzeg borítja a felszínt, ami a víz alól vörös színben ragyog elő. Néhány tőzegégésre a hajósiak ma is jól emlékeznek. A legnagyobb tőzegégés hónapokig is eltartott.